Közzétette Uwok, Dec 15, 2018 15:15:54 GMT 3.5
[] A kétlábúak szerettek bocsánatot kérni. Vagyis ha nem is szerettek, rengetegszer tették, ahogyan azt az Utazó leszűrte egyelőre rövid élete alatt. A lány is bocsánatot kért. Bocsánatot kért és abbahagyta a kellemetlen remegtetést.
Hirtelen érkezett ez a gépnek, nem is igazán tudta hova tenni. Általában akkor kértek bocsánatot, ha valamit véletlenül vagy meggondolatlanul csináltak, első ránézésre a lányra pedig egyik sem volt jellemző. Nem úgy nézett ki, mint aki véletlenül nyújtotta ki kezét, sőt! Teljesen tudatosnak hatott. A meggondolatlanságot sem tudta ráhúzni. Nem őszinte megbánással kért elnézést, hanem egyértelmű hirteletlenséggel. A kettőnek nem feltétlenül kellett kizárnia egymást, de most (fontos kihangsúlyozni: Az Utazó megfigyelései alapján) kifejezetten független volt a dolog bármiféle megbánástól vagy alázattól.
Igazolta ezt az is, hogy a lány teljesen nyugodtan csoszogott oda egy székhez, amire le is dobta magát. Ölébe tette a kezét és türelmesen várta az Utazó magyarázatát, akárcsak egy mesét. A gép úgy tudta, hogy a gyerekek szerették a meséket. Úgy gondolta, ha lazábbra veszi hozzáállását jobban megértik egymást a kölyökkel.
Gyorsan végigfuttatta rajta látását biztosító érzékelőit ismét. Ezúttal többet látott belőle, hiszen nem lefelé nézett, hanem maga elé. A lány ruháján és haján csillogtak az esőcseppek. A felsője gyűrött volt és koszos, viszont nem annyira, hogy egyből hajléktalannak legyen titulálva. Sőt, kifejezetten divatos darabról volt szó.
A gép imitálta torka köszörülését, majd belekezdett.
- A gazdám egy idióta volt. Idióta? Ugye ismered ezt a szót? I-d-i-ó-t-a. Azt jelenti, hogy valakinek nem úgy működnek az agytekervényei, mint ahogyan azoknak kéne. Sokan feltételezik az ilyenekről, hogy nincs is agyuk. Ennél nagyobb tévedést nem is lehetne állítani, hiszen akkor nem élnének. A működésetekhez elengedhetetlen szerv az agy, az más kérdés, hogy hogyan működik. Sőt! Lehet, hogy egy idiótának is teljesen jól működik, csak valami más probléma van vele. Mondjuk stresszel. Ti emberek tudtok olyat. Tudod, hogy mi ez a szó? S-t-r-e-ssz. Azt takarja, hogy valaki nagyon feszült valami miatt. Ha a megfigyeléseim nem tévesek, akkor ilyenkor izzad a tenyeretek, fejfájásról panaszkodtok és kellemetlenül érzitek magatok. Ez is tud idiótákat eredményezni. Annyira ráfeszült valamire, annyira izgatott, hogy képtelen koncentrálni vagy csak másra fordítja erejét. Itt ne fizikai erőre gondolj, hanem mentálisra. M-e-n-t-á-l-i-s. Tudod, mikor valaki nagyon gondolkodik valamin ezt használja. Ugye az a kérdés, hogy min gondolkodik. Hogyha fontos dolgokon, akkor nem idióta. Hogyha nem fontos dolgokon, akkor az. Az, hogy mi fontos és mi nem az, teljesen relatív. R-e-l-a-t-í-v, azaz az egyén egyedi gondolkodásmódjától függ. Emiatt van az, hogy valakit idiótának titulálnak úgy, hogy ő nem is az, csak nem egyezik a két fél véleménye egy adott dologról. Na, a gazdám nem ilyen volt. Ő neki valami probléma lehetett a fejével, hiszen nem azt tartotta szem előtt, hogy valami normális funkcióm legyen, hanem azt, hogy "menőn" nézzek ki. Ezt viszont nem tudom. Mi az, hogy "menő"? M-e-n-ő. Ennek a "menőségnek" az érdekében meggyilkolt valakit, a koponyájából eltávolította az összes orgánumát és az enyéimet helyezte bele. Persze az enyéimet képletesen kell érteni. Nem igazi szervek ezek, hanem kütyük. Chipek, merevlemez, et cetera. E-t c-e-t-e-r-a. Ez nem egy "szervem". Azt jelenti, hogy még sorolhatnám, de lusta vagyok hozzá. L-u-s-t-a az, aki nem hajlamos valamit végrehajtani, csupán azért, mert nincs kedve hozzá. - fejezte be.
A lány közben ledobta a földre a táskáját, kinyitotta és kutatni kezdett benne. Csontokat, meglehetően apró csontokat túrt elő belőle, amik kicsit aggasztották az Utazót. Higénikus ez?
Miután a gép befejezte monológját a lány felnyögött. Felnyögött, de nem olyan formában, ahogyan azt a robot ismerte. Kétféle nyögésről tudott. Arról, amit általában katonák, gengszterek, harcosok hallattak, mikor halálos sebet kaptak és arról, amit akkor hallott csak, mikor egy tünde lány "perverz kukkolónak" nevezte. Egyikhez sem tudta hasonlítani a lányét, ez inkább csalódottnak. Szerencsére nem kellett sokat gondolkodnia ezen, hiszen el is mondta problémáját.
A lánynak pörgött a nyelve, beszélt mindenről, közben semmiről. Az Utazó megtudta, hogy a lány nem egyedül él, hiszen valakik mondták neki, hogy maximum egy táskányi holmit cipelhet magával. Az volt a problémája, hogy nem volt nála emiatt elég szendvics és valószínűleg éhes volt.
Kinyújtotta karját és bemutatkozott. A robotnak tetszett a név. Agatha Tanith. Szépen hangzott. Megrázta a kezét és követte példáját.
- Uwok, az Utazó. Ami pedig a szendvicsedet illeti, szeretnéd, ha vennék neked valamit enni? []
Hirtelen érkezett ez a gépnek, nem is igazán tudta hova tenni. Általában akkor kértek bocsánatot, ha valamit véletlenül vagy meggondolatlanul csináltak, első ránézésre a lányra pedig egyik sem volt jellemző. Nem úgy nézett ki, mint aki véletlenül nyújtotta ki kezét, sőt! Teljesen tudatosnak hatott. A meggondolatlanságot sem tudta ráhúzni. Nem őszinte megbánással kért elnézést, hanem egyértelmű hirteletlenséggel. A kettőnek nem feltétlenül kellett kizárnia egymást, de most (fontos kihangsúlyozni: Az Utazó megfigyelései alapján) kifejezetten független volt a dolog bármiféle megbánástól vagy alázattól.
Igazolta ezt az is, hogy a lány teljesen nyugodtan csoszogott oda egy székhez, amire le is dobta magát. Ölébe tette a kezét és türelmesen várta az Utazó magyarázatát, akárcsak egy mesét. A gép úgy tudta, hogy a gyerekek szerették a meséket. Úgy gondolta, ha lazábbra veszi hozzáállását jobban megértik egymást a kölyökkel.
Gyorsan végigfuttatta rajta látását biztosító érzékelőit ismét. Ezúttal többet látott belőle, hiszen nem lefelé nézett, hanem maga elé. A lány ruháján és haján csillogtak az esőcseppek. A felsője gyűrött volt és koszos, viszont nem annyira, hogy egyből hajléktalannak legyen titulálva. Sőt, kifejezetten divatos darabról volt szó.
A gép imitálta torka köszörülését, majd belekezdett.
- A gazdám egy idióta volt. Idióta? Ugye ismered ezt a szót? I-d-i-ó-t-a. Azt jelenti, hogy valakinek nem úgy működnek az agytekervényei, mint ahogyan azoknak kéne. Sokan feltételezik az ilyenekről, hogy nincs is agyuk. Ennél nagyobb tévedést nem is lehetne állítani, hiszen akkor nem élnének. A működésetekhez elengedhetetlen szerv az agy, az más kérdés, hogy hogyan működik. Sőt! Lehet, hogy egy idiótának is teljesen jól működik, csak valami más probléma van vele. Mondjuk stresszel. Ti emberek tudtok olyat. Tudod, hogy mi ez a szó? S-t-r-e-ssz. Azt takarja, hogy valaki nagyon feszült valami miatt. Ha a megfigyeléseim nem tévesek, akkor ilyenkor izzad a tenyeretek, fejfájásról panaszkodtok és kellemetlenül érzitek magatok. Ez is tud idiótákat eredményezni. Annyira ráfeszült valamire, annyira izgatott, hogy képtelen koncentrálni vagy csak másra fordítja erejét. Itt ne fizikai erőre gondolj, hanem mentálisra. M-e-n-t-á-l-i-s. Tudod, mikor valaki nagyon gondolkodik valamin ezt használja. Ugye az a kérdés, hogy min gondolkodik. Hogyha fontos dolgokon, akkor nem idióta. Hogyha nem fontos dolgokon, akkor az. Az, hogy mi fontos és mi nem az, teljesen relatív. R-e-l-a-t-í-v, azaz az egyén egyedi gondolkodásmódjától függ. Emiatt van az, hogy valakit idiótának titulálnak úgy, hogy ő nem is az, csak nem egyezik a két fél véleménye egy adott dologról. Na, a gazdám nem ilyen volt. Ő neki valami probléma lehetett a fejével, hiszen nem azt tartotta szem előtt, hogy valami normális funkcióm legyen, hanem azt, hogy "menőn" nézzek ki. Ezt viszont nem tudom. Mi az, hogy "menő"? M-e-n-ő. Ennek a "menőségnek" az érdekében meggyilkolt valakit, a koponyájából eltávolította az összes orgánumát és az enyéimet helyezte bele. Persze az enyéimet képletesen kell érteni. Nem igazi szervek ezek, hanem kütyük. Chipek, merevlemez, et cetera. E-t c-e-t-e-r-a. Ez nem egy "szervem". Azt jelenti, hogy még sorolhatnám, de lusta vagyok hozzá. L-u-s-t-a az, aki nem hajlamos valamit végrehajtani, csupán azért, mert nincs kedve hozzá. - fejezte be.
A lány közben ledobta a földre a táskáját, kinyitotta és kutatni kezdett benne. Csontokat, meglehetően apró csontokat túrt elő belőle, amik kicsit aggasztották az Utazót. Higénikus ez?
Miután a gép befejezte monológját a lány felnyögött. Felnyögött, de nem olyan formában, ahogyan azt a robot ismerte. Kétféle nyögésről tudott. Arról, amit általában katonák, gengszterek, harcosok hallattak, mikor halálos sebet kaptak és arról, amit akkor hallott csak, mikor egy tünde lány "perverz kukkolónak" nevezte. Egyikhez sem tudta hasonlítani a lányét, ez inkább csalódottnak. Szerencsére nem kellett sokat gondolkodnia ezen, hiszen el is mondta problémáját.
A lánynak pörgött a nyelve, beszélt mindenről, közben semmiről. Az Utazó megtudta, hogy a lány nem egyedül él, hiszen valakik mondták neki, hogy maximum egy táskányi holmit cipelhet magával. Az volt a problémája, hogy nem volt nála emiatt elég szendvics és valószínűleg éhes volt.
Kinyújtotta karját és bemutatkozott. A robotnak tetszett a név. Agatha Tanith. Szépen hangzott. Megrázta a kezét és követte példáját.
- Uwok, az Utazó. Ami pedig a szendvicsedet illeti, szeretnéd, ha vennék neked valamit enni? []
Átkozta is érte rendesen. Nem is tudta már szerencsétlen Utazó, hogy mikor beszélt utoljára gyerekkel. Elég volt ránézni és el is riasztotta, pedig kifejezetten szerette a gyerekek társaságát. Egyenesen rajongott azért a naivitásért és bájért, amit egy kölyök tudott magából árasztani a szimpla tudatlanságával és meggyőződésével, hogy a világ egy jó hely. Ő már tudta, hogy nem az, de jól esett hallgatnia a megállíthatatlan "Én jobb hellyé tehetem, ha szerinted olyan rossz!" mantrázását.