|
|
Közzétette Whitewolf, Dec 16, 2018 4:11:43 GMT 3.5
A város legrégebbi negyede, a kormányzati negyed a Városi Konzulátus, a Tanács, Szenátus, Képviselőház otthona is, és a Városi Konzulátus osztályai, nagykövetségek is itt kapnak helyet Kia istennő templomain kívül. Itt magasodik az ég felé Kia istennő negyven méter magas szobra, kezében a mindig égő mágikus lángot hordozó fáklyával és a karddal, délnek, a tenger felé meredve. |
|
|
|
Közzétette Whitewolf, Dec 16, 2018 5:07:28 GMT 3.5
Aki a kicsit nem becsüli...
Tetra/Nolan Draynor
Ma reggel egy új meló híre futott szét a hálón. Történetesen a céh applikációján is megjelent. Nehéz volt nem észrevenni. Ugyanis ennyi pénzt csak az első osztályú tagok látnak. Viszont ez a röpke ÖTMILLIÓ kredit most mindenkinek szólt aki három feletti. Úgy néz ki kemény meló lesz a dologban. Viszont a dolog titkos volt. Nem volt semmi információ pusztán annyi, hogy Csak az a szerencsés száz ember kapja meg a részleteket akik elsőként nyomnak rá az elfogadásra. De ha eltelik 24 óra akkor újabb ezer ember csaphat majd le a melóra. Nektek nem kellett várni. Pont a mobilotokra pillantottatok mikor felkerült a dolog. Lehet, hogy el se olvastátok csak rányomtatok az álomlehetőségre. Nem sokkal utána pedig jött is a válaszüzenet. Egy ismeretlen számról. "Vanalinn, Mzulftkanzi nagykövetség. Két kopogás. A pincébe szeretnél bejutni."
Egyszerre érkeztek a helyszínre. Az android és a zsoldos. Szokatlan látvány vagytok a városrész, elit köreiben. Szinte egy pillanatban emelitek a kezeteket arra, hogy megejtsétek a két kopogást az ajtón. Talán egymáshoz is szóltok mielőtt valamelyikőtök még elvégezné a dolgot. De megeshet, hogy csak pillantásokat váltotok. Elvégre mindkettőtökről lerí, hogy céh alkalmazottjai vagytok.
A kopogásra egy, ork nyit ajtót. No nem a mocskos, utcai harcos fajta. Hanem egy elegánsan öltözött, már-már illatos ork. De ez nem változtat semmit azon szokásán, hogy morogva a mindent törő akcentusán szól hozzátok.
-Miben segí'hetek?
Rögvest említitek, hogy a pincébe mennétek. Talán még valamit hozzá is tesztek a dologhoz. -Értem, kérem kövessenek, és ha lehet ne csapják be az ajtót. A nagykövet úrnak ma igencsak csúnya migrénje támadt.
Mit ád az ég mit nem, az ork ténylegesen a pincébe vezet titeket a standard nagyköveti lakáson belül. Egy liftel haladtok lefelé, egészen mélyre. Valamilyen oknál fogva ugyanis -3. emelet is van. Úgy néz elég sok rejtegnivalójuk van ezeknek a Mzulftkanziaknak. A legalsó szinten az ork akitől eddig alig fértetek a liftbe, kitárja előttetek az ajtót.
-Én csak idáig kísérhettem magukat. Kérem haladjanak tovább, ha végeztek akkor azon az úton távozhatnak amelyiken bevezettem magukat.-Azzal kitessékel a liftből. Egy nyirkos, fekete szobába juttok. Régi helység lehet, öreg kőoszlopok emelkednek benne. A helység egyetlen fényforrása egy asztali lámpa a túloldalon. Egyelőre csak elvakít titeket. Bár Tetra gépi szeme gyorsabban hozzászokik. Ő veszi észre először az asztal mögött álló, alakot. Vékony forma, sápadt bőt, fekete haj és ruházat. Mintha valami éjj elf raver lenne. De ez egy ember. -Áhh, új jelentkezők. Épp időben. Már kezdtem unatkozni. Ne szórakozzunk a bemutatkozással, a nevetek úgysem érdekel. A játékszabályok egyszerűek. Egy kislányt kell visszahozni ide. Tizenhárom éves, fekete haja van a neve Agatha Xechaktlan.-(Ez a név számotokra szokatlanul, és ismeretlenül cseng. Bár Nolan hallhatott hasonló hangzásúakat Eshmu dzsungeleiben.) Majd átküldöm a képet róla.-mondja miközben felmutat egy digitális képkeretet. Rajta egy a leírásnak megfelelő ébenfekete hajú, sápadt lánykával. Hatalmas ártatlan szemek bámulnak vissza rátok a fotóról, ami láthatólag egy dzsungel közepén készült.
-A lánynak NEM ESHET BÁNTÓDÁSA. Egyetlen karcolás sem. Vigyázzatok mert ravasz kis dög és tud varázsolni. Nagyon jól. Ne kérdezd, hogy mifélét jómagam sem tudom.-Mikor ezt mondja, egy pillanatra félresiklik a tekintete a kezében tartott tabletjére, de egy pillanat múlva ismét a szemetekbe néz- Ha 24 órán át nem jelentkezik senki a lánnyal, akkor újabb ezer jelentkezőt engedek be. Csak, hogy éreztessem, hogy a dolog sürgős. Amúgy szerencsétek, hogy kettesével érkeztetetek. Ennyi a maximum megengedett csapatlétszám ugyanis a kijelölt összeg dupláját kaptam meg. Úgyhogy ha sikerrel jártok, fejenként ötmillió kredit üti a markotokat.-A nőnek láthatólag nem esett le, hogy nem egy csapatként érkeztetek vagy csak szimplán nem érdekli. Legalább nem lesztek konkurencia egymásnak.-A kis picsáról tudni lehet továbbá, hogy itt van Kialinnban. Sőt több mint valószínű, hogy a mai esőben nem megy sehová mivel gyalog van. Vagy a dokkoknál, vagy pedig a tóparti negyedekben keresném a helyetekben. Ez az a két pont ahol felbukkanhat. De mint gondolom tudjátok ez a város eléggé nagy úgyhogy hajrá, ne húzzátok az időmet. Kifelé menet Nolan mobilja megrezzen. Egy új sms, ismeretlen szám. "Helló, Etekka vagyok
Tudod a "Tünci" tegnapról.
Nem találtál egész véletlenül tegnap egy harddisket abban a
széfben amit nekiálltál kirabolni?
Csak mert pont azt kerestem.
Ha gondolod osztozhatunk a
pénzemen ha visszajuttatod.
Csak beszéljünk meg egy találkát.
Ezen a számon elérhető vagyok."
T nTxN2Clq1-10B 1-10
|
|
|
|
Vanalinn
Dec 16, 2018 15:30:30 GMT 3.5
(mobile)
Közzétette Tetra, Dec 16, 2018 15:30:30 GMT 3.5
Öt... Millió? Na ne. Rajta ragadt az ujja a nullákon? Vagy csak a terminálja űz gúnyt vele?
Láttam már sok pénzt. Volt már olyan munkám, hogy egy hónapig nem kellett utána lecsapjak a következőre. De ez... Ebből ellehetek egy évig is akár. Ha ezt megszerzem, nagyjából csak azért kell majd mást is vállaljak, hogy szinten tartsam az összeget a költéseim miatt - gondolva az ínségesebb időkre.
Hogy a bátyámnak adnék-e belőle? Erősen megfontolom még. Erősen hajlok a "nem, vagy maximum egy százast" döntés felé. Könnyíthetne az életén ugyan, de nem tudok együttérezni vele. Ha belőlem robotot csinált, robotoljon ő is.
Dac lenne csupán? Szerintem csak realizmus. Ő választotta ezt az utat, nem érzem, hogy felelős lennék érte. Vagy hálás egy ilyen életért. Minden másra alkalmatlan vagyok nagyjából az életek kioltásán és macska-egér játékon kívül. Ezt az utat pedig nem én választottam, ő döntött helyettem. Ha valaki tartozik valakinek ebben a sztoriban, akkor ő az én adósom.
Megnyomtam a visszaigazoló gombot, feliratkozva a feladatra, még elmélkedés közben. Továbbra is tartom, hogy vagy véletlen a dolog, vagy kacsa... Vagy öngyilkos küldetés. De ebben a szakmában melyik nem az? Ha csak öt kiló is a tét valójában, egy darabig elég lesz. Azon kívül még vagy gazdag lehetek, vagy halott. Win-win szituáció.
Szépen magamhoz is veszem a fegyvereim, a két gránátot. Betöltök annyi tárat, amennyi csak elfér majd nálam, és még egy pár doboz lőszert (köztük a robbanókat) úgy, ahogy vannak, dobozostól hajigálok be az övemre akasztható kistáskába. Szokásos sokcsatos kevlárszövetű overál fel, kell még a headset, a gránátok, meg a sisak, egyelőre szintén az övre csatolva. Ótvar a szakadó eső ugyan, de egyelőre nem zavar. Megázik a paróka? Lesz másik.
Út közben tömöm meg az utángyártott mű-emberi szerveimet némi tésztába csomagolt fűszeres hússal. Egy rakás ilyen van otthon. Csak be kell tolni a mikróba és két perc múlva ehető. Úgyse az íze a lényeg (elvégre azt nem is igazán érzem), hanem annyi, hogy ne sorvadjon el bennem az a kevéske szövet, ami akad.
Sietek. Sokan leszünk valószínűleg. Jobb lenne nem utolsónak lenni. Bár ha más esetleg megelőz... Nos, talán nem szép dolog a Céhen belül irtani a jónépet, meg más babérjait learatni... De épp engem érdekelne?
Egyszerre érkezem egy pasassal. Karunk egyszerre lendül, kogy koppintsa azt a bizonyos kettőt. Pillantásom rá villan, de nem visszakozom. Egyelőre nem hat meg a jelenléte. Ő is csak egy lesz abból a sok darabból, akivel vagy összejátszhatunk, vagy egymásnak mehetünk. Megtehetném, hogy már itt golyót eresztek belé. De még minek? Míg azt sem tudom, mit kell majd tennem, nem csak potenciális ellenség, hanem lehetséges társ is.
Társ... Ettől magamban kicsit felröhögök.
Röfög az ork, de azért beenged. Nem kell vele erőszakoskodni érte. Még nem nagyon találkoztam ilyennel. Ezt is megértem végül. Ki hitte volna?
Az út lefelé visz, az igen rendhagyó módon sötét pincébe, méghozzá egy csenevész nő elé. Nem csodálom, hogy másra bízza az ismertetett feladatot. Még egy bár pultját se bíznám rá, nehezek azok a korsók...
A tíz millión viszont elgondolkodom. Ha egy szerencsétlen baleset miatt egyedül jönnék vissza a kis picsával, vajon mindet megkapnám? Végignézve a nőcskén, kétlem. A pénz másik felét minden bizonnyal benyelné. Venne rajta még egy fél-lobotomizált orkot, aki eteti.
A haját viszont el tudnám viselni magamon. Szeretem a feketét.
Mély levegőt veszek, a pasasra pillantok, fejem jobbra, majd balra döntve megropogtatom kevésbé szerves anyagú gerincem.
-Indulhatunk? - kérdem kurtán, ám türelmetlenül. Huszonnégy óra nem sok. A nyakunkba lihegő, vagy előttünk járó másik majd' ezer viszont annál inkább.
Ha kijutunk végre az épületből, a tárgyra is térek, ha ő addig nem él ilyen felvetéssel:
-Ha javasolhatom, ne váljunk szét. Nem csak a ki tudja, milyen mágia miatt. Túl sokan dolgoznak ellenünk, ketten többre jutunk. - persze ha ellenzi, azt is meghallgatom. Nem bánom, ha egyedül menne inkább széllel versenyt futni.
-Menjünk végig a part mentén, akkor a kikötő is útba esik. - kockázatos vállalkozás ugyan, de a lehetőségeket tekintve nagyjából édesmindegynek gondolom. Mindenhogy szabad préda lehetünk, ha elbalfaszkodjuk.
Várom, hogy megnyilvánuljon, és persze, mióta kiléptünk az ajtón, jobbom a combtokban lévő pisztoly közelében van. Arra az esetre, ha ő úgy hinné, érdemesebb egyedül indulni a tíz milkóért. Meg persze azért is, mert akár egy percen belül egyéb ellenfelekbe akadhatunk. Az az óra nekik is megállíthatatlanul ketyeg...
|
|
|
|
Közzétette Berathen, Dec 19, 2018 17:36:16 GMT 3.5
Reggeli kávém mellett ültem a szobámban. Szórakoztam a harddiskkel hogy mi legyen vele. Hirtelen csipogott a telóm, hogy az appba új melót dobtak fel. Azonnal kattoltam arra hogy jelentkezek. A kiírás szerint az Óvárosba kell jutni. Sima ott vagyok...kb 40 perc alatt. Kávét gyors lehúzom és beöltözök. Golyóálló mellény, pisztolyok, Tarkovhoz 2 normál tár 1 páncéltörő tár, Prateor Hunter-höz 3 tárnyi golyót rakok el. Sonjonhoz 2 normál tár egyet bele is töltök még a lakásban, 1 páncéltörő tár és 1 robbanó tár. Táskám mélyére süllyesztem még a harddisket is. A headsetet majdnem az asztalon felejtettem de fel kaptam még gyorsan a fejemre ki fele menet. A kampó vetőre úgy hiszem most nem lesz szükség...ha igen így jártam. Simán lehet hogy betörnek amíg nem vagyok itthon.
Az út eseménytelenül telt. Az ajtó előtt egy igen durván kibertestrészezett egyeddel találkoztam. Egyszerre kopogtatnánk, de megakadunk. Rám pillant. Intek Neki, hogy kopogjon. Egy ork nyitott ajtót. Egy komornyik ork. Szóltunk Neki hogy a pincébe mennénk le. Mindenféle bájcsevej nélkül levezetett minket. A nővel mi se szóltunk egymáshoz nagyon. Még bárki lehet ellenség/vetélytárs. Egy sötét nyirkos szobába jutottunk. Szemem akkor szokott hozzá jobban a sötéthez mire hozzánk szólt egy nő. Ismertette a melót. Felkutatni és kihozni típusú. Csak most egy 13 éves mágiához értő kislányról volt szó. Kamasz korban a nem megfelelő tanítással rendelkező mágusok halálosak lehetnek környezetükre. Dokkok és tóparti negyedek mi? 13 évesen nem a tóparti negyedekbe fog bulizgatni mert ha helyesen tippelek fél a nagyvárosoktól és csak bújkál. A közvetítő szerint csapatok dolgozhatnak a feladaton. Ez remek. Jobb együtt mint egyedül.
Kiléptünk kaptam egy SMS-t Ettekától. Annyit válaszolok Neki, hogy:”Ja, majd még beszélünk. min 48 órára rádiócsendbe megyek.”
-Persze…- válaszolok a kérdésre hogy indulhatunk-e. Nem bájcsevegni vagyunk itt hanem tenni a dolgunk. Meg elég türelmetlen is volt a kérdés.
Ahogy ki értünk felvázolta az ötletet miszerint maradjunk együtt és úgy induljunk el a dokkok felé gyalog.
-Nincs ellenvetésem indulhatunk is. - el is indulok a dokkok felé -Innentől kezdve potencionális veszélynek vagyunk kitéve. Lemerném fogadni, van/lesz olyan csapat akik az innen kilépőket szemmel tartják és megfelelő esetben lecsapnak rájuk. - mindezt séta közben mondom Neki - A célpontról annyit tudok még elmondani, hogy nem érdemes megijeszteni. Nem tudjuk milyen “kiképzésben” volt része a mágiájával kapcsolatban, de a kamaszok mágiája instabillá tud válni ha kiborulnak vagy megijednek a rossz képzésük miatt. A feladat úgy szól hogy bántódása nem eshet. A könnyebb szállítás érdekében akár meg is tudjuk majd oldani hogy ájult legyen. Egyelőre ennyit tudok tippelni a melóról. Továbbá ha van headseted állítsuk rá őket egy közös frekvenciára mert úgy könnyebb lesz majd kommunikálni.
|
|
