Közzétette Tetra, Dec 12, 2018 17:35:12 GMT 3.5
Helen
Egy név, ahogyan régen szólítottak. Amit anyám ruházott rám. Egy dolog, egy hangsor, ami bírt jelentéssel, míg nem álltam a csempészek közé. Ott csak egy lettem a sokból.
Darab-darab
De a szükség nagy úr, meg törvényt is bont... És hasonló dolgok, amiket anyám szeretett hajtogatni. Szegény nem bírta a nyomást, hogy bármikor elveszíthet. De a számlája már jóval korábban elkezdte az utolsókat rúgni. Orvosnak lenni nem volt kifizetődő már akkor sem.
Az öcsémnek viszont tanulnia kellett. Már pici korában is az volt a kedvenc időtöltése, hogy lomokból, utcaszéli vagy szeméttelepi rozsdaette vackokból épített robotokat. Először csak zörgőórát, aprítógépet. Aztán gombnyomásra működő nagyítót anyánknak, mikor romlani kezdett a szeme... Kár lett volna veszni hagyni.
Tizenhat
Ennyi voltam, mikor a csencselésre adtam a fejem. És ennyi ő, mikor a WellTech-hez került. Akkor még csak mütyüröket forrasztgatott. Majd tesztelt... Eltemette anyut. És minden egyes Kreditet félretett, amit nem volt égetően fontos elköltenie.
Részvényes lett, én meg...
Nyolc
Ennyi kiló húscafat voltam, mikor hazakerültem. Valami rajtaütés volt. Vagy hibás fegyver. Egy felébredt robot? Sosem tudtam meg. Minden emlékem odaveszett ezzel együtt.
Nulla
Ennyit értem. Amit tudok, azt is az öcsém faggatva tudtam meg. Azt sem tudom, ebből a kevésből mennyi lehet igaz. De ugyanúgy lényegtelen, mint az, hogy mi cincált miszlikké.
Háromszázhetvenkilenc
Ez a jelenlegi ébresztésem száma. A verziószámom, ha úgy tetszik.
A korábbiakat egyszerűen törölte. Ahogy mondta, nem kívánt következményei voltak az ébresztésemnek. Annak, hogy kísérletezett rajtam. Nevezzük nevén a dolgot, na.
Gondolom, némelyik implant beidegzése nem volt megfelelő. Simogatás helyett fojtogathattam. Az ujjam rajta ragadhatott az elsütő-billentyűn... Ez is mindegy. Mint minden más is.
Most itt vagyok.
Csak abban biztosan, hogy az öcsém minden pénzét elverte, hogy felélesszen, összerakjon. Még a cégből is kivonta az összes pénzét. Egy földönfutó nincstelen lett, folytathatta a gyártósoron. És mégis miért? Elvégre áttörést ért el vagy mi a szösz. Ülhetne a WellTech, vagy egy teljesen új óriáscég élén is, ha nem a fű alatt ügyködik. Hiszen nem csak belepasszírozott egy exo-ba, nem csak új lábat kaptam. Hanem újjá építette a tudatom burkát. A semmiért.
Még a nővérét se kapta vissza. Legalábbis nem úgy, ahogy akarta.
Tetra
Ez az új nevem. Én adtam magamnak. Passzol, szép szó. A személyiségemhez is illik. Még magam is azt hiszem, hogy feleannyi jóérzés sincs bennem, mint egy öntudatra ébredt April-ben. Talán a sok fagyasztás. Talán az, hogy húsdarálót csinált belőlem. Talán az, hogy attól kellene tartanom innentől fogva, hogy a vadászok egyszer engem is szétberhelnek kacattá...
Tetra nem aggódik. Tetra magára húzza az exo-t, és teszi a dolgát, hogy az a szerencsétlen hülyegyerek legalább azt lássa: működik az újabb ketyeréje.
Meg mert kéne pár új cucc. Egy kamera a homlokom közepére, jól jönne szabadúszóként. És már a parókáim is kezdenek unalmasak lenni.
Egy név, ahogyan régen szólítottak. Amit anyám ruházott rám. Egy dolog, egy hangsor, ami bírt jelentéssel, míg nem álltam a csempészek közé. Ott csak egy lettem a sokból.
Darab-darab
De a szükség nagy úr, meg törvényt is bont... És hasonló dolgok, amiket anyám szeretett hajtogatni. Szegény nem bírta a nyomást, hogy bármikor elveszíthet. De a számlája már jóval korábban elkezdte az utolsókat rúgni. Orvosnak lenni nem volt kifizetődő már akkor sem.
Az öcsémnek viszont tanulnia kellett. Már pici korában is az volt a kedvenc időtöltése, hogy lomokból, utcaszéli vagy szeméttelepi rozsdaette vackokból épített robotokat. Először csak zörgőórát, aprítógépet. Aztán gombnyomásra működő nagyítót anyánknak, mikor romlani kezdett a szeme... Kár lett volna veszni hagyni.
Tizenhat
Ennyi voltam, mikor a csencselésre adtam a fejem. És ennyi ő, mikor a WellTech-hez került. Akkor még csak mütyüröket forrasztgatott. Majd tesztelt... Eltemette anyut. És minden egyes Kreditet félretett, amit nem volt égetően fontos elköltenie.
Részvényes lett, én meg...
Nyolc
Ennyi kiló húscafat voltam, mikor hazakerültem. Valami rajtaütés volt. Vagy hibás fegyver. Egy felébredt robot? Sosem tudtam meg. Minden emlékem odaveszett ezzel együtt.
Nulla
Ennyit értem. Amit tudok, azt is az öcsém faggatva tudtam meg. Azt sem tudom, ebből a kevésből mennyi lehet igaz. De ugyanúgy lényegtelen, mint az, hogy mi cincált miszlikké.
Háromszázhetvenkilenc
Ez a jelenlegi ébresztésem száma. A verziószámom, ha úgy tetszik.
A korábbiakat egyszerűen törölte. Ahogy mondta, nem kívánt következményei voltak az ébresztésemnek. Annak, hogy kísérletezett rajtam. Nevezzük nevén a dolgot, na.
Gondolom, némelyik implant beidegzése nem volt megfelelő. Simogatás helyett fojtogathattam. Az ujjam rajta ragadhatott az elsütő-billentyűn... Ez is mindegy. Mint minden más is.
Most itt vagyok.
Csak abban biztosan, hogy az öcsém minden pénzét elverte, hogy felélesszen, összerakjon. Még a cégből is kivonta az összes pénzét. Egy földönfutó nincstelen lett, folytathatta a gyártósoron. És mégis miért? Elvégre áttörést ért el vagy mi a szösz. Ülhetne a WellTech, vagy egy teljesen új óriáscég élén is, ha nem a fű alatt ügyködik. Hiszen nem csak belepasszírozott egy exo-ba, nem csak új lábat kaptam. Hanem újjá építette a tudatom burkát. A semmiért.
Még a nővérét se kapta vissza. Legalábbis nem úgy, ahogy akarta.
Tetra
Ez az új nevem. Én adtam magamnak. Passzol, szép szó. A személyiségemhez is illik. Még magam is azt hiszem, hogy feleannyi jóérzés sincs bennem, mint egy öntudatra ébredt April-ben. Talán a sok fagyasztás. Talán az, hogy húsdarálót csinált belőlem. Talán az, hogy attól kellene tartanom innentől fogva, hogy a vadászok egyszer engem is szétberhelnek kacattá...
Tetra nem aggódik. Tetra magára húzza az exo-t, és teszi a dolgát, hogy az a szerencsétlen hülyegyerek legalább azt lássa: működik az újabb ketyeréje.
Meg mert kéne pár új cucc. Egy kamera a homlokom közepére, jól jönne szabadúszóként. És már a parókáim is kezdenek unalmasak lenni.
