Közzétette Whitewolf, Jul 26, 2018 20:15:03 GMT 3.5
Lakosság: 1,7 milliárd
(53% ember
22% elf
22% törpe
3% egyéb)
Kontinens: Summeril
Államforma: Anarchoszindikalista népköztársaság
Főváros: Xipyonosk
Így született meg az Anarchoszindikalista forradalom. Az únió amely a egységet ad a szabadság árán. Ami állandóan csak ígér de sosem tesz semmit a nagy vezér éltetésén kívül. Így áll a Szindikátus, a nagy munkásforradalom. Ahol mindenki éhezik, nem jut be semmi kívülről, még a gondolat sem magántulajdon, a szólásszabadság szó kimondására is munkatáborba zárnak és az emberi jogokról pedig még senki sem halott.
(53% ember
22% elf
22% törpe
3% egyéb)
Kontinens: Summeril
Államforma: Anarchoszindikalista népköztársaság
Főváros: Xipyonosk
"A forradalom fejlődésének békés időszaka véget ért. Új időszak következett el, az éles konfliktusok, összetűzések és összeütközések időszaka."
Castez Hoshi Gorbanyev főkardinális
Minden 3409-ben kezdődött. Szomolánia a világ egyik legméretesebb országa volt már akkor is. De a háborúk korának egyfajta utózengéseként fokozatosan összemlani látszott. Bár a királyi család még sokáig tartotta magánál a hatalmat. Fokozatosan csúszott ki alóluk a szőnyeg. Így 3409-ben megkezdődött a polgárháború. A győztes felek később ezt ugyan forradalomként fogják emlegetni de ott még nem tartunk. A hadvezérek addigra inkább már hadurakká váltak a sereg azon részével ami őket támogatta. Gyakran egész városokat fosztottak ki a élelemért vagy éppen kivégeztek olyan civileket amelyek nem szimpatizáltak az ügyükkel. Olyan harc ideje volt ez ahol a hadsereg és az azt pénzelő nemesi származású urak kezében volt minden.
Nem volt csoda hát, hogy megszületett a szindikátus fogalma. Írók kezdték el terjeszteni az elmaradott munkás tömegek között akiknek nem volt semmije. Egy új remény volt ez. Egy ideál az egységre, hogy azok irányítsák az életet akik megdolgoztak érte. A közjólét és a munkások problémáinak a vége.
Így született meg az Anarchoszindikalista forradalom. Az únió amely a egységet ad a szabadság árán. Ami állandóan csak ígér de sosem tesz semmit a nagy vezér éltetésén kívül. Így áll a Szindikátus, a nagy munkásforradalom. Ahol mindenki éhezik, nem jut be semmi kívülről, még a gondolat sem magántulajdon, a szólásszabadság szó kimondására is munkatáborba zárnak és az emberi jogokról pedig még senki sem halott.Nem sokan jutnak be oda így csak tippelni lehet hány áldozata van a rendszernek. Az viszont biztos, hogy évente legalább kétezren próbálnak meg átmenekülni a határon akikről a túloldali nemzetek tudnak is. Azonban általában az őrök hátbalövik őket vagy aknára lépnek. Elvégre a hatalmas határt őrző falon és a milliónyi kihelyezett csapdán szinte lehetetlen átjutni.
Bár az ország a legtöbb területen elmaradott a hadserege kitűnő. Ez főleg azért van mivel állandó fegyverkezési versenyben áll, Hjaszonnal és az Új Angtiri Domíniummal szemben. Bármikor készen állnak egy invázióra a nukleáris arzenáljuk pedig a világ fővárosaira van irányítva. Félelmetesen erős hadsereggel rendelkeznek amely kiszámíthatatlan, hogy miféle károkat lenne képes okozni a világnak ha egyszer megindulni. Ezért nem szórakozik senki A szindikátussal. Lehet, hogy lenézik de ha egyszer felidegesítik akkor mégis erőset üt.
