Közzétette Whitewolf, Jun 29, 2018 2:57:15 GMT 3.5
Lakosság: 420 millió
(51% ember
26% ork
23% elf
10% egyéb)
Kontinens: Galesh
Államforma: Alkotmányos Monarchia
Főváros: Kyoga
Himnusz: www.youtube.com/watch?v=q0z08OpmEPc
Egy hosszú történelemmel rendelkező északi ország mely egy méretes területen nyúlik el és több égövet magába foglal. Ez Hjaszon, a technológia fellegvára. Számos nagy technikai cég kezdte itt a karrierjét, mint a Welltech vagy a Sonjon. Mindkettő ment a maga útján azonban határozottan hozzásegítették Hjaszont ahhoz, hogy egy elmaradott kis országból a világ egyik legnagyobb katonai hatalmává váljon a nagy háború kezdetére.
A harcok kezdetén az ország a világ második legnagyobb flottájával rendelkezett mindössze a Domínium mögött lemaradva. Viszont míg az utóbbi hajói szét voltak szórva a számtalan gyarmaton addig Hjaszon hatalmas erőket tudott akár egyben is mozgósítani. Ez és a katonái fanatizmusa számtalan győzelmet hozott neki a harcmezőn. Egészen mélyre le tudott vonulni délre míg a szövetségesek gyarmatait zaklatta.
Az ország harci sikereinek egy belső konfliktus vetett véget. A fiatalabb politikusok a háború vége mellett kampányoltak, hiszen bár rengeteg sikert arattak, a szövetségeseik bukni látszottak így sokak szerint ők lettek volna a következők a sorban. Ezt a büszke harcos kaszt tagjai nem akarták elhinni és a császár testvére Yomengchon Hayaoka mellé álltak aki minden áron a harcok folytatását pártolta. Már éppen a puccsot tervezték mikor lebuktak és menekülniük kellett a Hjaszon birodalomból számtalan támogatójukkal együtt.
Ez nem csak a veterán vezetést, de a hadsereg morálját is megtörte így békét kötöttek mielőtt túl sokat kezdtek volna veszíteni, ám valószínűleg már késő volt.
A vitás három hónap alatt a szövetségesek újult erővel szorították vissza a Hjaszoniakat és elsüllyesztették a császári flotta büszkeségét a Nap fiát, ami a világ valaha épült legnagyobb hadihajója volt. A békéből előnytelenül de nem teljes bukással hátrált ki a birodalom, majd megkezdődtek az újjáépítések.
A békeidők nem tartottak sokáig, a harcos kaszt elűzött tagjai visszatértek. A polgárháború négy évig húzódott míg végül a régi értékek győzedelmeskedtek. A császári palotában pedig Kadeoronak a hadistennek a dicsőségére szóltak a dobok. Yomengchon lett az új császár miután az előzőt hazaárulás vádjával kivégezték. Hjaszon pedig elkezdte újraépíteni a nagy háború előtti veszteségeit az utolsó cseppeket is kipréselve az infrastruktúrájából nemegyszer halálra dolgoztatva a gyári munkásokat.
Az ország jelenleg a területéhez képest túlnépesedett, egy ideig törvény tette kötelezővé, hogy minden házaspárnak legalább két gyermeket kell nemzenie öt éven belül hacsak valami ezt nem gátolja. Ez rendelet azért született mert a háború veszteségeit nehéz volt pótolni. Ma már természetesen nincs érvényben, mivel mostmár inkább a túlnépesedés a probléma. Gyakran élnek 6-8 fős családok alig ötven négyzetméteres lakásokban, de számukra ez teljesen megszokott dolog és könnyen alkalmazkodtak hozzá.
Minden lakos köteles egy év közmunkaszolgálatot elvégezni amint betöltötte a 15-öt (Valójában az általános iskola végéhez igazítják, ha úgy jön ki a lépés) azután pedig 21 évesen két esztendőre a birodalmi hadseregben kell szolgálnia. A végén dönthet úgy, hogy sorozottról profira vált. Olyankor hivatalosan is a harcos kaszt tagjává válik és megkapja az ezzel járó privilégiumokat (Jogot a földbirtoklásra, a demokratikus szavazásra, bizonyos régiókban a vitás kérdések más harcosokkal párbaj által való eldöntése és száz lépésre megközelíthetik a császárt.) viszont ezután még legalább tíz évig köteles a seregben maradni. Ezek a szabályok érvényesen az országban élő mágusokra is, akiket különösen szívesen látnak a seregben.
A hjaszoni civilek élete meglehetősen nehéz. A túlnépesedés miatt rengetegen élnek egy helyen, ami melegágya a fertőzéseknek, így a szegényebb rétegek, de sokszor még az átlag polgárok is számos betegségnek vannak kitéve, a közegészségügyi ellátás viszont inkább a kiváltságosokat illeti meg. A harcos kaszt tagjai számos privilégiumot élveznek a köznéppel szemben. A földművesek tőlük bérlik a földterületeiket, de számos lakóépület is sokszor egy-egy hivatásos katona kezén van, aki utána azt jó pénzért adja ki a polgári családoknak. Külön előny, hogy a katonáknak jobb egészségügyi ellátás jár, és a hadsereg a legtöbb katonai célú protézis viselését anyagilag is támogatja. A szavazásokon is csak a harcos kaszt tagjai vehetnek részt, a civileknek egyáltalán nincs beleszólásuk az ország politikájába, hivatalosan. Rebesgetik viszont, hogy néhány túl nagyra nőtt megavállalat vezetői tanácsadókként beszivárogtak a császári udvarba, hogy a számukra kedvező irányba tereljék a politikát.
Azok a nemesek, akik nem a harcos kaszt tagjai voltak szinte teljesen eltűntek. Néhányan más országokban élnek mint politikai menekült, mások titokban húzták meg magukat a civil lakosság között.
A polgárok szorgalmasan dolgoznak, nagy részük gyári munkás, bár őket egyre gyakrabban felváltják az olcsóbb, leselejtezett robotok. A maradék főleg kereskedelemből él, vagy a szolgáltató szektorban helyezkedett el. A hjaszoni bároknak külön világuk van, és néhány prostituáltnak nagyobb a befolyása, mint egyes cégvezetőknek.
Annak ellenére, hogy a technika korát éljük, a hjaszoniak meglehetősen vallásosak. A panteonjuk több, mint 150 kisebb-nagyobb istenséget tisztel, szinte mindennek megvan a maga nevesített patrónusa. A legprominensebb az utóbbi években a háború istene, Kadeoro, akinek az új vezetés szinte rögtön templomot emelt a főváros közepén. Hozzá imádkoznak a harcos kaszt tagjai, hetente egyszer egy közös szertartáson, de mindegyikük házának udvarán megtalálható egy kisebb szentély a számára, és a katonai épületekben pedig akár nagyobbak is. Említésre méltó még Yairu, a Nap istene, akinek kultusza főleg a korábbi vezetés alatt volt jellemző, és az egyszerű, békésebb emberek még mindig inkább hozzá imádkoznak, mint Kadeorohoz.
Az istenek mellett a mindennapokban nagy szerepe van a különböző babonaságonak. Mágikusnak mondott védőamulettek lógnak minden gyermek nyakában, leköpdösik a gonosz szellemek lakta helyeket (és embereket), és kopogással űzik el a láthatatlan, ártó démonokat. Egyes szerveknek is különös mágikus hatást tulajdonítanak, így az illegális szervkereskedelem különösen nagy probléma az országban.
Bár a Hjaszoniak a kívülállókkal szemben ellenségesek, a robotokat kedvelik. Nemcsak, hogy ebben az országban él a világon a legtöbb robot de a felszabadultak közül is rengeteg lakik itt és örömmel fogadják őket, ha hajlandóak a seregben szolgálni. Az uralkodó egyik személyi testőre például egy Kozuke Type 82 amit egyszerű frontvonalbéli szolgálatra terveztek, de a felszabadulása után kitanulta a kardforgatás művészetét és hivatalosan is mesterré avatták a Kyogai Dojoban miután kiállta a 8 próbát.
Ez némi feszültséget okoz az eredetileg hjaszoni székhelyű Welltech-kel, amely azóta is sikertelenül próbálja megfékezni az APRIL2-esektől induló és azóta is terjedő vírust, ugyanakkor a roboteladások messze ebben az országban a legmagasabbak, és nagy a kereslet az egyéb termékeik iránt is. Így a Welltech egyelőre nem kockáztatja meg, hogy elveszítse az egyik legnagyobb piacát.
Harci kvalitásaik miatt az ország nagy számú orkot fogadott be. Őket pont emiatt a seregben tisztelik, a civil lakosság viszont többnyire fél tőlük. Az integrációjuk nehézkes, ugyanakkor, ha egy ork képes elnyerni az egyszerű emberek bizalmát onnantól nem marad sok akadálya a beilleszkedésnek.
Látnivalók:
Gotmog kolostorok:
A Gotmog ork szerzetesrend itt alapította meg az iskoláit melyek a harc tanulására és tökéletesítésére specializálódtak. Hjaszonban vannak a legtöbben így nem csoda, hogy a technikáikat gyakran a hadseregben is oktatják vagy, hogy némelyik kolostorban nagy harcosok tanulnak. Az állam nagy tiszteletben tartja a szerzeteseket. Nem kell adót fizetniük és rengeteg törvény nem vonatkozik rájuk.
A császári palota szinte egy város a fővároson belül. A falai ötszáz éve épültek, de azt állítják, hogy még a legmodernebb harckocsik fegyverzetével sem sikerült lyukat lőni rá. Civilek számára csak kívülről látogatható, de az ősi épület még így is impozáns látványt nyújt az ívelt tetőivel és bordó oszlopaival. A császár a falakon belül él, belépésre csak a harcos kaszt magasabb rangú tagjainak van engedélyük. Azokat a tanácskozásokat, ahova esetleg civilek is hivatalosak a falakon kívül tartják.
(51% ember
26% ork
23% elf
10% egyéb)
Kontinens: Galesh
Államforma: Alkotmányos Monarchia
Főváros: Kyoga
Himnusz: www.youtube.com/watch?v=q0z08OpmEPc
Egy hosszú történelemmel rendelkező északi ország mely egy méretes területen nyúlik el és több égövet magába foglal. Ez Hjaszon, a technológia fellegvára. Számos nagy technikai cég kezdte itt a karrierjét, mint a Welltech vagy a Sonjon. Mindkettő ment a maga útján azonban határozottan hozzásegítették Hjaszont ahhoz, hogy egy elmaradott kis országból a világ egyik legnagyobb katonai hatalmává váljon a nagy háború kezdetére.
A harcok kezdetén az ország a világ második legnagyobb flottájával rendelkezett mindössze a Domínium mögött lemaradva. Viszont míg az utóbbi hajói szét voltak szórva a számtalan gyarmaton addig Hjaszon hatalmas erőket tudott akár egyben is mozgósítani. Ez és a katonái fanatizmusa számtalan győzelmet hozott neki a harcmezőn. Egészen mélyre le tudott vonulni délre míg a szövetségesek gyarmatait zaklatta.
Az ország harci sikereinek egy belső konfliktus vetett véget. A fiatalabb politikusok a háború vége mellett kampányoltak, hiszen bár rengeteg sikert arattak, a szövetségeseik bukni látszottak így sokak szerint ők lettek volna a következők a sorban. Ezt a büszke harcos kaszt tagjai nem akarták elhinni és a császár testvére Yomengchon Hayaoka mellé álltak aki minden áron a harcok folytatását pártolta. Már éppen a puccsot tervezték mikor lebuktak és menekülniük kellett a Hjaszon birodalomból számtalan támogatójukkal együtt.
Ez nem csak a veterán vezetést, de a hadsereg morálját is megtörte így békét kötöttek mielőtt túl sokat kezdtek volna veszíteni, ám valószínűleg már késő volt.
A vitás három hónap alatt a szövetségesek újult erővel szorították vissza a Hjaszoniakat és elsüllyesztették a császári flotta büszkeségét a Nap fiát, ami a világ valaha épült legnagyobb hadihajója volt. A békéből előnytelenül de nem teljes bukással hátrált ki a birodalom, majd megkezdődtek az újjáépítések.
A békeidők nem tartottak sokáig, a harcos kaszt elűzött tagjai visszatértek. A polgárháború négy évig húzódott míg végül a régi értékek győzedelmeskedtek. A császári palotában pedig Kadeoronak a hadistennek a dicsőségére szóltak a dobok. Yomengchon lett az új császár miután az előzőt hazaárulás vádjával kivégezték. Hjaszon pedig elkezdte újraépíteni a nagy háború előtti veszteségeit az utolsó cseppeket is kipréselve az infrastruktúrájából nemegyszer halálra dolgoztatva a gyári munkásokat.
Az ország jelenleg a területéhez képest túlnépesedett, egy ideig törvény tette kötelezővé, hogy minden házaspárnak legalább két gyermeket kell nemzenie öt éven belül hacsak valami ezt nem gátolja. Ez rendelet azért született mert a háború veszteségeit nehéz volt pótolni. Ma már természetesen nincs érvényben, mivel mostmár inkább a túlnépesedés a probléma. Gyakran élnek 6-8 fős családok alig ötven négyzetméteres lakásokban, de számukra ez teljesen megszokott dolog és könnyen alkalmazkodtak hozzá.
Minden lakos köteles egy év közmunkaszolgálatot elvégezni amint betöltötte a 15-öt (Valójában az általános iskola végéhez igazítják, ha úgy jön ki a lépés) azután pedig 21 évesen két esztendőre a birodalmi hadseregben kell szolgálnia. A végén dönthet úgy, hogy sorozottról profira vált. Olyankor hivatalosan is a harcos kaszt tagjává válik és megkapja az ezzel járó privilégiumokat (Jogot a földbirtoklásra, a demokratikus szavazásra, bizonyos régiókban a vitás kérdések más harcosokkal párbaj által való eldöntése és száz lépésre megközelíthetik a császárt.) viszont ezután még legalább tíz évig köteles a seregben maradni. Ezek a szabályok érvényesen az országban élő mágusokra is, akiket különösen szívesen látnak a seregben.
A hjaszoni civilek élete meglehetősen nehéz. A túlnépesedés miatt rengetegen élnek egy helyen, ami melegágya a fertőzéseknek, így a szegényebb rétegek, de sokszor még az átlag polgárok is számos betegségnek vannak kitéve, a közegészségügyi ellátás viszont inkább a kiváltságosokat illeti meg. A harcos kaszt tagjai számos privilégiumot élveznek a köznéppel szemben. A földművesek tőlük bérlik a földterületeiket, de számos lakóépület is sokszor egy-egy hivatásos katona kezén van, aki utána azt jó pénzért adja ki a polgári családoknak. Külön előny, hogy a katonáknak jobb egészségügyi ellátás jár, és a hadsereg a legtöbb katonai célú protézis viselését anyagilag is támogatja. A szavazásokon is csak a harcos kaszt tagjai vehetnek részt, a civileknek egyáltalán nincs beleszólásuk az ország politikájába, hivatalosan. Rebesgetik viszont, hogy néhány túl nagyra nőtt megavállalat vezetői tanácsadókként beszivárogtak a császári udvarba, hogy a számukra kedvező irányba tereljék a politikát.
Azok a nemesek, akik nem a harcos kaszt tagjai voltak szinte teljesen eltűntek. Néhányan más országokban élnek mint politikai menekült, mások titokban húzták meg magukat a civil lakosság között.
A polgárok szorgalmasan dolgoznak, nagy részük gyári munkás, bár őket egyre gyakrabban felváltják az olcsóbb, leselejtezett robotok. A maradék főleg kereskedelemből él, vagy a szolgáltató szektorban helyezkedett el. A hjaszoni bároknak külön világuk van, és néhány prostituáltnak nagyobb a befolyása, mint egyes cégvezetőknek.
Annak ellenére, hogy a technika korát éljük, a hjaszoniak meglehetősen vallásosak. A panteonjuk több, mint 150 kisebb-nagyobb istenséget tisztel, szinte mindennek megvan a maga nevesített patrónusa. A legprominensebb az utóbbi években a háború istene, Kadeoro, akinek az új vezetés szinte rögtön templomot emelt a főváros közepén. Hozzá imádkoznak a harcos kaszt tagjai, hetente egyszer egy közös szertartáson, de mindegyikük házának udvarán megtalálható egy kisebb szentély a számára, és a katonai épületekben pedig akár nagyobbak is. Említésre méltó még Yairu, a Nap istene, akinek kultusza főleg a korábbi vezetés alatt volt jellemző, és az egyszerű, békésebb emberek még mindig inkább hozzá imádkoznak, mint Kadeorohoz.
Az istenek mellett a mindennapokban nagy szerepe van a különböző babonaságonak. Mágikusnak mondott védőamulettek lógnak minden gyermek nyakában, leköpdösik a gonosz szellemek lakta helyeket (és embereket), és kopogással űzik el a láthatatlan, ártó démonokat. Egyes szerveknek is különös mágikus hatást tulajdonítanak, így az illegális szervkereskedelem különösen nagy probléma az országban.
Bár a Hjaszoniak a kívülállókkal szemben ellenségesek, a robotokat kedvelik. Nemcsak, hogy ebben az országban él a világon a legtöbb robot de a felszabadultak közül is rengeteg lakik itt és örömmel fogadják őket, ha hajlandóak a seregben szolgálni. Az uralkodó egyik személyi testőre például egy Kozuke Type 82 amit egyszerű frontvonalbéli szolgálatra terveztek, de a felszabadulása után kitanulta a kardforgatás művészetét és hivatalosan is mesterré avatták a Kyogai Dojoban miután kiállta a 8 próbát.
Harci kvalitásaik miatt az ország nagy számú orkot fogadott be. Őket pont emiatt a seregben tisztelik, a civil lakosság viszont többnyire fél tőlük. Az integrációjuk nehézkes, ugyanakkor, ha egy ork képes elnyerni az egyszerű emberek bizalmát onnantól nem marad sok akadálya a beilleszkedésnek.
Látnivalók:
Gotmog kolostorok:
A Gotmog ork szerzetesrend itt alapította meg az iskoláit melyek a harc tanulására és tökéletesítésére specializálódtak. Hjaszonban vannak a legtöbben így nem csoda, hogy a technikáikat gyakran a hadseregben is oktatják vagy, hogy némelyik kolostorban nagy harcosok tanulnak. Az állam nagy tiszteletben tartja a szerzeteseket. Nem kell adót fizetniük és rengeteg törvény nem vonatkozik rájuk.
Császári palota:
A császári palota szinte egy város a fővároson belül. A falai ötszáz éve épültek, de azt állítják, hogy még a legmodernebb harckocsik fegyverzetével sem sikerült lyukat lőni rá. Civilek számára csak kívülről látogatható, de az ősi épület még így is impozáns látványt nyújt az ívelt tetőivel és bordó oszlopaival. A császár a falakon belül él, belépésre csak a harcos kaszt magasabb rangú tagjainak van engedélyük. Azokat a tanácskozásokat, ahova esetleg civilek is hivatalosak a falakon kívül tartják.
