Ember

Részletek a „Világunk értelmes fajai” című tankönyvből (írta: Kieril Wanelor, a Brecíliai Állami Egyetem Antropológiai Tudományok Tanszékének vezetője, az Antropológia és Medicína professzora, Summerili időszámítás szerint 3450.):


„Az emberi nemet az elfek testvérfajának tartjuk számon. A számos hasonlóság miatt a fajok törzsfejlődésének hívei közös eredetet feltételeznek, amely valamely ponton elvált egymástól az emberek és elfek esetében. Ennek oka lehetett valamilyen természeti katasztrófa vagy földrajzi okok, melyek elszigetelték egymástól a két populációt.”

…

„Jelenleg az emberek között két nagyobb alfajt - vagy ahogy ők szeretik mondani rasszot - különböztethetünk meg. Egyikük a summerili ember, magas alapvetően robosztus testalkattal és inkább világosabb színkomplexióval. Hajszínük az egészen világos szőkétől a feketéig terjedhet, bőrük világos, átlagos magasságuk meghaladja a 170 cm-et. Legnagyobb államuk az Agtiri Dominium, aminek történelme időszámításunk előttig visszanyúlik, és valószínűleg az emberi civilizáció bölcsője is.
A másik rassz a galeshi ember, akik a mai Hjaszon birodalom területéről eredeztethetők és legnagyobb populációjuk ma is ott él. A summerili embereknél alacsonyabbak, nagyjából 160 cm átlagmagassággal rendelkeznek. A hajuk jellemzően fekete a szemük pedig barna, bár ritkán születnek kék szemű egyedek is, akiknek primitív vallásuk különleges képességeket tulajdonít. Vékony testalkatú de roppant szívós rasszról beszélünk ebben az esetben, mandulavágású szemekkel és előre ugró járomcsonttal. A két rassz ránézésre jól elkülöníthető egymástól.
Feltételezések szerint létezhet egy harmadik rassz amelynek bőre sötét már-már fekete pigmentációval rendelkezik. Eddig csupán trópusi éghajlatú szigeteken írtak le egy-egy elmaradott törzset. Valószínűleg egy kihaló félben lévő alfajról van szó ebben az esetben.
Társadalmuk, vallásuk és kultúrájuk országról országra változhat.”

…

„Hangozzon elsőre bármily szomorúan, az ember minden tekintetében átlagosnak mondható faj. Testi erejük, gyorsaságuk és észbeli képességeik átlagosnak mondhatók, de meg kell jegyeznünk, hogy ez a fajon belüli nagyfokú változatosság miatt van így. Minden tekintetben és mindkét irányban megtalálhatók a szélsőségek, a legerősebbek és a leggyengébbek, a szellemileg egészen visszamaradottak, ugyanakkor a legzseniálisabb elmék is. A nagyfokú változatosságuk lehet a túlélésük kulcsa is, hiszen mindig lesznek olyanok az emberek között, akik képesek lesznek alkalmazkodni a változó időkhöz, tartogasson az bármit. Ebben a tekintetben mi, elfek is példát vehetnénk róluk.
Átlagos életkoruk 70 év, ám a technika és a tudomány fejlődésével ez a szám folyamatosan emelkedik. A kisgyermekkor az első öt évet öleli fel, a gyermekkor a 13. életévükig tart, utána a kamaszkor nagyjából a 18. évig. Innentől mondhatóak fiatal felnőttnek 25 éves korukig, és onnantól számít a felnőttkor. A szellemi és fizikai hanyatlás az 50. életévüktől kezdődik és kinél lassabban kinél gyorsabban halad egészen a halálukig.
Ez utóbbi folyamatot nagyban befolyásolhatja az életmód és az életkörülmények is. Az egészséges táplálkozás és a jó életkörülmények lelassítják a hanyatlási folyamatot, a vitaminhiányos, szintetikus étkezés felgyorsíthatja, ahogyan a megavárosokban lévő légszennyezés és zsúfoltság is hozzájárulhat a gyors hanyatláshoz. A megavárosok ráadásul tökéletes táptalajt nyújtanak a járványoknak, ami különösen veszélyes az emberekre. Talán őket fertőzi a világon a legtöbb kórokozó, és az ő szervezetük a legérzékenyebb rájuk.”

…

„A másik amit mindenképp meg kell említenünk, ha az emberekről van szó, az a határtalan találékonyságuk, ami szintén hozzásegítette őket a túléléshez. Világunk egyre nagyobb számban megjelenő technikai vívmányai a törpéken kívül az emberek találmányai, és nekik hála lehetségessé váltak olyan dolgok, amiket korábban elképzelhetetlennek tartottunk. Ezt tükrözi a közkedvelt emberi mondás is: Nem tudtuk, hogy lehetetlen, ezért megcsináltuk.”

…

„Valamilyen folytonos belső kényszer hajtja őket, hogy minél jobbak és hatékonyabbak legyenek. Ennek érdekében gyakran vetik alá magukat különböző beavatkozásoknak, legyen szó szépészeti műtétről, vagy valamilyen protézis beültetéséről. A külsejük elváltoztatása a hatékonyság mellett valamilyen furcsa módja az önkifejezésnek is, és ebben a tekintetben képesek egészen az extremitásokig is elmenni, már-már az önpusztítás határáig.”



…

„Az emberek nagyjából 1%-a képes a mágia használatára, illetve még 1%-uk lehet olyan lappangó mágus, akiben bár megtalálhatók a mágia nyomai, nem elég fogékonyak rá ahhoz, hogy érdemben képesek legyenek kamatoztatni. Ez utóbbi csoportot (már amennyiben valakiben kimutatják a mágia csekély lenyomatait) külön számon szokták tartani, és a gyermekeik mágikus képességeit a lehető legkorábban megvizsgálják. (Mivel ilyenkor sokkal nagyobb arányban lesz a születő gyermek mágus mint egyéb esetben, ez a tény alátámaszthatja a feltételezést, hogy a mágiára való fogékonyság genetikailag öröklődik - ennek pontos mechanizmusa egyelőre felderítésre vár.)