Közzétette honszu, Dec 30, 2018 22:12:52 GMT 3.5
Szóval hogy mi is az én történetem?
Mortesben születtem, apám volt a 11 bérgyilkos iskola egyikének a vezetője és a Gillian Lynna Lavanchy nevet kaptam. Az iskola bérgyilkosai az egyik legjobbak voltak Mortesben, meg úgy a világon is, a Ködfivérek. Apámnak nagy tervei voltak velem, az iskola csodafegyverévé akart változtatni. Születésemkor, egy démont kötöttek hozzám, valamiféle bűvöléssel. A terve sikerült, olyat vitt véghez, amire még nem volt példa.
Nem is tudom mikor kezdte el a kiképzésemet. A képességeim már kicsiként is figyelemre méltóak voltak. Meg tudtam idézni a démont, aki vagy láthatatlan szellemként felderített, vagy épp tárgyakat dobált, vagy akár testet öltve harcolt, valamint képes volt a szoba összes ajtaját bezárni, ezt a képességét igen sokra tartotta apám. A démon minden várakozását felülmúlta vérszomjas és veszélyes volt, csak én okoztam többször csalódást. Sose akartam az iskola csodafegyver lenni, és gyilkolásból élni. Próbálta belém nevelni, hogy csak két út van, vadász leszel, vagy áldozat. Az egyre veszélyesebb kiképzés alkalmával kiderült, hogy a démon meg is tud védeni engem, egyfajta erőteret tud körém vonni.
Én közben elkezdtem összebarátkozni a démonnal, egyfelől elválaszthatatlan társak voltunk, másfelől az volt az érzésem hogy mindenki apám lányát, és az iskola új csodafegyverét látja bennem, senki sem szeretett önmagamért, talán csak anyám. A démont Aiden-nek, neveztem, mégse hívhatom démonnak. Nem volt mindig velem, de ha hívtam szinte mindig jött, igaz nem tudtunk beszélgetni, de kezdtünk összebarátkozni. Valamiféle érthetetlen nyelven szerintem beszélt, de az is lehet, hogy csak morgott, mint egy kutya, de közben éreztem az érzéseit, vagy valami hasonlót. Ő viszont mindent értett, amit mondtam, vagy más mondott. Én a fejemben hallottam a hangját, nekem viszont hangosan kellett beszélnem, vagy legalább suttognom hozzá. Ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, képes lettem rajta keresztül látni és hallani, kiváló kém lett így belőlem, bár nem távolodhatott nagyon el tőlem, de így is nagyon hasznos volt ez a képesség.
Életem első nagy fordulópontja 8 éves koromban történt. A nagybátyám mindig is magának akarta az iskolát, csak nem volt elég jó hozzá. Viszont arra a döntésre jutott, hogy ha csak ő marad a családból, akkor ő örököli az iskolát. Elég zavarosok az emlékeim arról az éjszakáról, de egy kis csapat bérgyilkos ránk támadt. Anyámnak sikerült kimenekítenie, de végül utolérték az autónkat, és felrobbantották. Hogy a páncélozott ülés, vagy Aiden mentett e meg nem tudom, talán mindkettő kellett, de ott voltam egymagam az utcán, a nagybátyám bérgyilkosai pedig a véremet akarták.
Nem volt kihez fordulnom, utcakölykök bandájához csapódtam. Botor módon pár hét után elárultam nekik ki is vagyok valójában. Másnap már ott is voltak a bérgyilkosok. De lebecsültek, jóval többre voltam képes, mint egy 8 éves kislány, így sikerült elmenekülni. Az ország széléig menekültem, ott belebotlottam egy maffiavezérbe, rossz embertől próbáltam meg lopni. Jacob szigorú, keménykezű, de igazságos bandavezér volt. ő kezdett el nevelni, de ugyanúgy fegyverré akart tenni. Nem mondtam el neki ki vagyok, Samantha Redfield-ként mutatkoztam be, nem szokásom kétszer lekövetni ugyanazt a hibát. 14 éves koromig nevelt, és már elég jó emberévé kezdtem válni. Amikor is egy köd fivér keveredett a városba, és fel is ismert. Sokkal jobban ismertem a környéket, mint ő, gyorsan leléptem, legalábbis azt hittem. Hazafutottam, és bezárkóztam a szobámba. Pár óra múlva kopogtattak az ajtón, a ködfivér volt az két társával együtt. Jacob nyitott ajtót. Aiden segítségével végignéztem az egészet. Elmondták nekik kit keresnek, Jacob pedig letagadta, hogy látott engem bármikor is. De a ködfivéreket nem lehetett ilyen könnyen félrevezetni, viszont mire észbe kaptak volna, Jacob már le is szúrta az egyiket, a másik kettőre meg tíz embere nyitott tüzet.
Jacob nem haragudott, de azt mondta, hogy nem maradhatok tovább, vissza fognak jönni értem. Pár óra múlva már meg is szervezte a kimenekítésem, nem mondom, hogy kényelmes volt. Egy apró fém ládába zárt, úgy vitt ki a városból. Utána elmentünk a tengerig. Ott találkoztunk pár embercsempésszel, akik hajón vittek Kiallinba. Megbeszélte egy barátjával hogy ott vigyázz rám.
Monjduk úgy hogy jobb bőrben is voltam már amikor megérkeztem Kiallinba. Ne akarjátok megtudni, milyen az embercsempészekkel utazni. De a barátja nem várt, ott voltam egyedül, pár napra elég pénzzel, egy koszos fáradt 14 éves kislány Kiallin dokkjainál. Hogy meghallt e akinek vigyáznia kellett volna rám, vagy nem is volt, csak Jacob meg akart szabadulni tőlem, azt nem tudom. Úgy éltem, ahogy tudtam, raboltam ha kellett, és pont kezdtem olyan ragadozóvá válni, amilyennek apám nevelt, és amit gyűlöltem. Aztán az egyik este, egy férfi végignézte, ahogy kirabolok két motorost. Ő volt Weston Graydon, micsoda szerencsém van, egy másik gengsztervezér.
Befogadott, és nevelni kezdett, szinte semmi új nem volt a történetben. Csak kicsit máshogy állt hozzám, mint Jacob. Próbált apáskodni kicsit, ami persze nem ment neki. Amikor rájött erre, inkább úgy kezdett bánni velem, mint valami kis házikedvenccel. Persze ő is megpróbálta kiaknázni a képességeimet, tanított harcolni, és Aident is megpróbálta edzeni. Voltak problémák, főleg Aidennel. A legdurvább pont az elején, Aleccel tanultam verekedni, amikor könyörtelenül kihasználta a hibámat, és földre nyomott. Akkor láttam először, és Aiden azt hitte megtámadott, nem csak egy egyszerű edzés. Mire sikerült leállítanom Alec egyik karja szilánkosra tört, a másik pár méterrel arrébb hevert. Megjegyzem azóta Aleccel a legjobb barátok vagyunk, és van két csúcskategóriás kiberkarja.
18 éves szép, vonzó nővé válltam, na jó, lánnyá, és nincs okom panaszra. van egy saját szobám, igaz csak 8 nm-es, de a sajátom. Igaz a pincében van, és van mellette egy személyes kis várbörtönöm, arra az esetre ha csalódást okoznék Westonnak, de akkor sem olyan rossz a helyzet. Még mindig Weston kis kedvence vagyok, elég nagy szabadságom van, csak néha küld el beszedni egy kis védelmi pénzt, vagy valami szállítmányt kísérni, no meg persze kémkedni. Itt is Samantha Redfield néven ismernek, Sam-nek vagy Suvi-nak hívnak, utóbbit Alec aggata rám, és igazából tetszik, illetve néha még Aurórának, ezt onnan kaptam, mert néha ha Aiden velem van, gyönyörű fények vannak körülöttem.
--------------------------------------------------
Fizikum 3
Inteligencia 2
Érzékelés 2
Ügyesség 3
Empátia 3
Mágia 0
-------------------------------------------------
képzettségek:
Kézitusa 1
Akrobatika 2
Úszás 1
Nyelvek 1 (anyanyelve a mortesi, és megtanulta a kialinnit)
Pisztolyok 3
Vívás 3
Vezetés 1
Meggyőzés 1
Mortesben születtem, apám volt a 11 bérgyilkos iskola egyikének a vezetője és a Gillian Lynna Lavanchy nevet kaptam. Az iskola bérgyilkosai az egyik legjobbak voltak Mortesben, meg úgy a világon is, a Ködfivérek. Apámnak nagy tervei voltak velem, az iskola csodafegyverévé akart változtatni. Születésemkor, egy démont kötöttek hozzám, valamiféle bűvöléssel. A terve sikerült, olyat vitt véghez, amire még nem volt példa.
Nem is tudom mikor kezdte el a kiképzésemet. A képességeim már kicsiként is figyelemre méltóak voltak. Meg tudtam idézni a démont, aki vagy láthatatlan szellemként felderített, vagy épp tárgyakat dobált, vagy akár testet öltve harcolt, valamint képes volt a szoba összes ajtaját bezárni, ezt a képességét igen sokra tartotta apám. A démon minden várakozását felülmúlta vérszomjas és veszélyes volt, csak én okoztam többször csalódást. Sose akartam az iskola csodafegyver lenni, és gyilkolásból élni. Próbálta belém nevelni, hogy csak két út van, vadász leszel, vagy áldozat. Az egyre veszélyesebb kiképzés alkalmával kiderült, hogy a démon meg is tud védeni engem, egyfajta erőteret tud körém vonni.
Én közben elkezdtem összebarátkozni a démonnal, egyfelől elválaszthatatlan társak voltunk, másfelől az volt az érzésem hogy mindenki apám lányát, és az iskola új csodafegyverét látja bennem, senki sem szeretett önmagamért, talán csak anyám. A démont Aiden-nek, neveztem, mégse hívhatom démonnak. Nem volt mindig velem, de ha hívtam szinte mindig jött, igaz nem tudtunk beszélgetni, de kezdtünk összebarátkozni. Valamiféle érthetetlen nyelven szerintem beszélt, de az is lehet, hogy csak morgott, mint egy kutya, de közben éreztem az érzéseit, vagy valami hasonlót. Ő viszont mindent értett, amit mondtam, vagy más mondott. Én a fejemben hallottam a hangját, nekem viszont hangosan kellett beszélnem, vagy legalább suttognom hozzá. Ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, képes lettem rajta keresztül látni és hallani, kiváló kém lett így belőlem, bár nem távolodhatott nagyon el tőlem, de így is nagyon hasznos volt ez a képesség.
Életem első nagy fordulópontja 8 éves koromban történt. A nagybátyám mindig is magának akarta az iskolát, csak nem volt elég jó hozzá. Viszont arra a döntésre jutott, hogy ha csak ő marad a családból, akkor ő örököli az iskolát. Elég zavarosok az emlékeim arról az éjszakáról, de egy kis csapat bérgyilkos ránk támadt. Anyámnak sikerült kimenekítenie, de végül utolérték az autónkat, és felrobbantották. Hogy a páncélozott ülés, vagy Aiden mentett e meg nem tudom, talán mindkettő kellett, de ott voltam egymagam az utcán, a nagybátyám bérgyilkosai pedig a véremet akarták.
Nem volt kihez fordulnom, utcakölykök bandájához csapódtam. Botor módon pár hét után elárultam nekik ki is vagyok valójában. Másnap már ott is voltak a bérgyilkosok. De lebecsültek, jóval többre voltam képes, mint egy 8 éves kislány, így sikerült elmenekülni. Az ország széléig menekültem, ott belebotlottam egy maffiavezérbe, rossz embertől próbáltam meg lopni. Jacob szigorú, keménykezű, de igazságos bandavezér volt. ő kezdett el nevelni, de ugyanúgy fegyverré akart tenni. Nem mondtam el neki ki vagyok, Samantha Redfield-ként mutatkoztam be, nem szokásom kétszer lekövetni ugyanazt a hibát. 14 éves koromig nevelt, és már elég jó emberévé kezdtem válni. Amikor is egy köd fivér keveredett a városba, és fel is ismert. Sokkal jobban ismertem a környéket, mint ő, gyorsan leléptem, legalábbis azt hittem. Hazafutottam, és bezárkóztam a szobámba. Pár óra múlva kopogtattak az ajtón, a ködfivér volt az két társával együtt. Jacob nyitott ajtót. Aiden segítségével végignéztem az egészet. Elmondták nekik kit keresnek, Jacob pedig letagadta, hogy látott engem bármikor is. De a ködfivéreket nem lehetett ilyen könnyen félrevezetni, viszont mire észbe kaptak volna, Jacob már le is szúrta az egyiket, a másik kettőre meg tíz embere nyitott tüzet.
Jacob nem haragudott, de azt mondta, hogy nem maradhatok tovább, vissza fognak jönni értem. Pár óra múlva már meg is szervezte a kimenekítésem, nem mondom, hogy kényelmes volt. Egy apró fém ládába zárt, úgy vitt ki a városból. Utána elmentünk a tengerig. Ott találkoztunk pár embercsempésszel, akik hajón vittek Kiallinba. Megbeszélte egy barátjával hogy ott vigyázz rám.
Monjduk úgy hogy jobb bőrben is voltam már amikor megérkeztem Kiallinba. Ne akarjátok megtudni, milyen az embercsempészekkel utazni. De a barátja nem várt, ott voltam egyedül, pár napra elég pénzzel, egy koszos fáradt 14 éves kislány Kiallin dokkjainál. Hogy meghallt e akinek vigyáznia kellett volna rám, vagy nem is volt, csak Jacob meg akart szabadulni tőlem, azt nem tudom. Úgy éltem, ahogy tudtam, raboltam ha kellett, és pont kezdtem olyan ragadozóvá válni, amilyennek apám nevelt, és amit gyűlöltem. Aztán az egyik este, egy férfi végignézte, ahogy kirabolok két motorost. Ő volt Weston Graydon, micsoda szerencsém van, egy másik gengsztervezér.
Befogadott, és nevelni kezdett, szinte semmi új nem volt a történetben. Csak kicsit máshogy állt hozzám, mint Jacob. Próbált apáskodni kicsit, ami persze nem ment neki. Amikor rájött erre, inkább úgy kezdett bánni velem, mint valami kis házikedvenccel. Persze ő is megpróbálta kiaknázni a képességeimet, tanított harcolni, és Aident is megpróbálta edzeni. Voltak problémák, főleg Aidennel. A legdurvább pont az elején, Aleccel tanultam verekedni, amikor könyörtelenül kihasználta a hibámat, és földre nyomott. Akkor láttam először, és Aiden azt hitte megtámadott, nem csak egy egyszerű edzés. Mire sikerült leállítanom Alec egyik karja szilánkosra tört, a másik pár méterrel arrébb hevert. Megjegyzem azóta Aleccel a legjobb barátok vagyunk, és van két csúcskategóriás kiberkarja.
18 éves szép, vonzó nővé válltam, na jó, lánnyá, és nincs okom panaszra. van egy saját szobám, igaz csak 8 nm-es, de a sajátom. Igaz a pincében van, és van mellette egy személyes kis várbörtönöm, arra az esetre ha csalódást okoznék Westonnak, de akkor sem olyan rossz a helyzet. Még mindig Weston kis kedvence vagyok, elég nagy szabadságom van, csak néha küld el beszedni egy kis védelmi pénzt, vagy valami szállítmányt kísérni, no meg persze kémkedni. Itt is Samantha Redfield néven ismernek, Sam-nek vagy Suvi-nak hívnak, utóbbit Alec aggata rám, és igazából tetszik, illetve néha még Aurórának, ezt onnan kaptam, mert néha ha Aiden velem van, gyönyörű fények vannak körülöttem.
--------------------------------------------------
Fizikum 3
Inteligencia 2
Érzékelés 2
Ügyesség 3
Empátia 3
Mágia 0
-------------------------------------------------
képzettségek:
Kézitusa 1
Akrobatika 2
Úszás 1
Nyelvek 1 (anyanyelve a mortesi, és megtanulta a kialinnit)
Pisztolyok 3
Vívás 3
Vezetés 1
Meggyőzés 1
