|
Közzétette Whitewolf, Dec 28, 2018 16:55:19 GMT 3.5
Az Imperii legfontosabb kikötői helyezkednek el ebben a térségben melyek az ország nagyobb folyóira csatlakoznak. Itt zajlik a tengeren túli kereskedelem több mint 90%-a. A táj, enyhén lankás, melyet kevés erdő és néhol egy-egy közepes méretű település szakít meg.
|
|
|
Közzétette Whitewolf, Dec 29, 2018 3:43:26 GMT 3.5
Levert láncok hadművelet Solomon MacIntyre
A Globex 300-as négymotoros, álcagép, az egyik legmodernebb katonai repülő a világon. Ez a bestia bármit elvisz, az ejtőernyősöktől kezdve, az ellátmányon át egészen a tankokig. Egy ilyenen ülsz, teljes álcafelszerelésben. A felszerelésed alaposan hozzád van erősítve, nehogy elveszítsd ugrás közben. Ha a légierő pontos-márpedig a Domínium légiereje mindig az-akkor ETA két percen belül ugrasz. Az út rövid. Épp elég ahhoz, hogy ne mérjenek be az Imperii radarjai. Senkinek se fogsz feltűnni, olyan leszel mint egy szellem. ETA 1 perc A küldetésed nem a legegyszerűbb. Egy Capum nevű falu közelében fogsz landolni majd, ahol a helyi ellenállók már várnak. A fő feladatod az ő kiképzésük és igazgatásuk lesz, hogy "minél nagyobb instabilitást érjetek el a régióban" ahogy a parancsnokaid mondták. Így prioritási feladat a helyi hadsereg és hatóságok minden tekintetben történő rombolása, politikai személyek elfogása illetve meggyilkolása és a civil populáció lázadásra biztatása. Sokrétű feladat ami nagy önállóságot és sok improvizációt igényel. Ugyan van nálad rádió de azt csak a legvészesebb esetekben használhatod ugyanis bármikor lehallgathatnak. Ha pedig kiderül, hogy a Domínium egyik katonája az Imperii területén ténykedik, az egy diplomáciai katasztrófához és beláthatatlanul rossz körülményekhez vezetne. A karriered nem élné túl az biztos. A piros lámpa felvilágít. Ez annyit tesz, hogy 20 másodperced maradt az ugrásra. A tiszt aki veled van még végrehajt egy utolsó ellenőrzést rajtad. 10...5...3...2...1 . A lámpa zöldre vált. Nekiiramodsz és kiveted magadat a gépből. Sötét táj terül el alattad. Holdfogyatkozás van, szinte semmit se látni pusztán a egy-két települést. A legközelebbi és legnagyobb Capum. Az ellenállás székhelye. Bár információid alapján, jelenleg inkább többet mozognak abban a kevés erdőben ami a környéken van. Kinyitod az ernyőd. Egy másik információd egy titokzatos Domíniumi ügynökről szól. Rigó néven vonatkoznak rá a jelentések, de nem igazán tudhattál meg róla sokat. Valamiért az ő róla szóló infók már jóval a te fizetésed felett vannak. Annyi a biztos, hogy a térségben ténykedett és ő alakította ki a kapcsolati hálót az ellenállók és a domínium között. Egy bukfencel landolsz. Nagyjából másfél kilométerre Capumtól. Gyorsan megállapítod, hogy délre vagy tőle ami jó. Ugyanis a találkozási pontodnak a környéken kéne lennie egy elhagyatott templomban. Elásod az ejtőernyődet, ellenőrzöd a felszerelésedet és nekiindulsz. A környéken nincs egyetlen fa sem. Csak több kilométer hosszan elnyúló búzamezők. Valahol messze van egy út ahol néha elhalad egy autó de az innen túl messze van. Hosszú ez az út és túlságosan csendes. Mintha a táj érezné, hogy idegen ember tapossa a földjét. A helyi világ ugyanis elkerül, mégcsak tücskök se szólnak. Élnek erre egyáltalán tücskök? Vagy ez csak Summerilen van így? Végre meglátod a templomot. Fekete falai és égett deszkákból álló teteje utalnak arra, hogy ténylegesen ezt a romot keresed. Egész jól sikerült megtippelned, hogy milyen irányba is kell haladnod. Bár kissé mögé kerültél az épületnek. Előre mész és belököd a korhadt ajtót. A fegyveredet magad elé tartod ahogy belépsz. A helyet belűlről már benőtte a gyam. Csak egy régi a termékenység istenének állított kőoltár maradt meg benne. Arra támaszkodva áll most egy alak. Alig bírod kivenni a sziluettjét a sötétben. Ő viszont megszólít téged. -Végre megérkeztél már kezdtem ideges lenni. Gyorsan kell cselekednünk mert nem tudják, hogy nem vagyok otthon.-Egy éles férfihang az. Olyan huszonéveshez tartozhat.-A nevem Codius. Az én dolgom az, hogy jelezzem a többieknek ha megérkeztél illetve felvázoljam a helyzetet. Tizen önként vállalkoztunk, hogy egy rajtaütőcsapatot formálunk és kicsinálunk pár elnyomót, hogy aztán a többiek is nyugodtan színreléphessenek. Viszont nemhogy fegyvereink nincsenek, nem is tudnánk őket használni. Ezért van szükségünk rád. Megtaníthatnál minket mindenre amire szükségünk lehet. A fegyverek beszerzésére is van ötletünk. Van ugyanis egy kisebb támaszpont a városban ami minden hónap elején ellátmányokat kap. Legalábbis a Rigó megfigyelései alapján.
|
|
|
Közzétette Mac, Jan 5, 2019 21:20:07 GMT 3.5
Levert láncok hadművelet Elérkezett végre a nagy nap. A nap, amikor nekivághattam a küldetésemnek, mely valószínűleg ezidáig a legfontosabb lesz mind közül, melyeken valaha részt vettem. A Globex 300-as belseje éppen annyira korszerűnek hatott, akárcsak amire képes volt maga a madárka. Tehát, az egyik legfejlettebb, melyet tudhatott magáénak a világ. Igazán megtisztelő volt, amiért egy ilyen álcagéppel indítottak utamnak, ámbár szükségszerűnek véltem. Szoborként ültem az ülésben, s az idegességemmel küzdöttem. Emlékeztem rá, hogy mit mondott anno a kiképzőm a stressz leküzdésére. Nagy levegő, elszámolni háromig, aztán kifújni. Ezt az igencsak csekély jellegű relaxációs gyakorlatot végeztem az indulásunk óta, harctéri körülmények között jobbra lehetőségem sem adatik majd. De, azzal még várnom kellett. Nem fog sokáig tartani, mire az Imperii felé érünk, persze így számított célszerűnek, elvégre nem légi parádézni indultunk. Egy perc... Gyorsan lefuttattam magamban mindent, amit megjegyeztettek velem a misszióm részleteivel kapcsolatban. Capum. Szegény flótásoknak még igencsak csekély sejtése lehetett róla, mikkel fognak szembekerülni a közeljövőben. Meglehet, még nekem sem. A katonai műveletek szinte soha nem a Nagykönyv szerint mentek végbe, a Véletlen szeretett seggbe rugdosni bennünket, mikor sínen éreztük magunkat. Úgy éreztem, ebben az akcióban végig ott lebeg majd a fejem fölött. Nem baj, igyekezni fogok sűrűn a képébe nevetni. Merész gondolat. Nem minden rajtam fog múlni a sikerességben, csupán egyetlen darab vagyok a nagy puzzleből, amit saját érdeküknek megfelelően raktak össze a fejesek. A közelemben ülő tisztre pillantottam, barátságosan bólintottam felé. Legalább addig nem kellett más katonatársaimra ügyelnem, ameddig Capumhoz érkezek. Az ottaniak pedig, ellenállás ide vagy oda, minden bizonnyal közel sem voltak nevezhetők katonának. Sebaj, ezért ültem akkor este a gépen. Éppen eléggé sok múlott a sikerességünkön ahhoz, hogy pillanatnyilag inkább nem agyaltam rajta. Elérkezett az ugrás előtti húsz másodperc én pedig felálltam, a tiszt bajtársam elé ballagtam, aki ellenőrizte a felszerelésemet. Egy hüvelykujjal jeleztem neki a köszönetemet, mielőtt kivetettem volna magamat a vasmadárból. A zuhanás érzése minden egyes porcikámba beleivódott már az első pár ezredmásodpercben, ahogy kipottyantam a Globexből. Az ernyőm nem sokkal később kinyílt, aztán jöhetett a nyugodt, kényelmes aláereszkedés. Reméltem, az a Rigó fazon jó ügynöknek minősült, bár eddig soha nem hallottam róla ezelőtt, tehát ez alátámasztotta a szaktudását. Nem, mintha sok ügynökkel hozott volna össze a Sors a múltamban. A bukfences érkezést követően kissé megráztam a fejem, kifújtam magam, stabilan a talajra helyeztem a tenyeremet. Jó volt érezni, hiába számított idegen és számomra veszélyekkel teli tájnak. Minden nyomomat eltüntettem, az ernyőt már sokra nem használhattam. - Szép nagy termőföld ez...- suttogtam az orrom elé.- Legalább egy fán sem akadtam fent. Minden szükséges cuccom nálam volt, láthatóan sérülésmentesen megúszták a landolásomat, egyelőre minden simán indult. Délre Capumtól sikerült talajt fognom, ez ismételten pozitívumként könyvelődött el. Még egy kicsit remegtem. A zuhanás utóhatása. A távolban autók fényét véltem kivenni, veszélyforrás mentesnek ítéltem őket. A randevúpont egy templom volt, ezért annak keresésére vetemedtem, s nem is oly sok idő elmúltával ráleltem. A helyiek vagy nagyon szegények vagy ez az építmény már elég régóta nem volt használatban. A fegyvert magam elé szegeztem, az ajtó belökését követően óvatosan haladtam befelé, a csendes és gyomos objektum belsejébe. Az istennő szobra mellett lévő fazon megszólított. Barát. - Azt rólam sem.- jegyeztem meg, halvány mosollyal megfűszerezve, miközben a fiatal fickó mellé battyogtam. Végighallgattam az információit, amiket igencsak hasznosnak véltem. - Örvendek a szerencsének, Codius!- nyújtottam a kezem. - A nevem Sandman. Rendben, végső soron ezért vagyok itt, hogy a segítségétekre legyek. Nem akarok egyből a lecsóba csapni veletek, az öngyilkosság lenne. Az első, amire szükségük lesz egy olyan hely, nevezzük támaszpontnak a hitelesség érdekében, ahol összegyűlhetünk a cimboráiddal. Lehetőleg minden szemtől távol. Mint, ez a templom. Vagy ez a templom maga. Először is mutatnék nektek pár fogást, alapfokú pusztakezes önvédelemből, lefegyverzésből. A saját fegyveremen megmutatnám, hogyan is működik egy géppisztoly, így, amikor szerzünk néhányat, már nem teljesen értetlenül álltok a dologhoz. Attól tartok, amint a fosztogatáson túlestünk, készen kell állnunk a reakcióra, és nem szeretnélek benneteket teljesen védtelennek tudni, amikor ez megtörténik. Kérlek, fejtsd ki a véleményedet!- egyelőre nem adtam konkrét parancsokat, hisz a hangsúly az együttműködésünkön volt. Ezek az emberek nem a beosztottaim lesznek, hanem a pártfogoltjaim. - A család elől eltitkolni ezt az egészet egyelőre jó ötlet, és úgy hiszem szükségszerű. Minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Az ő, valamint a ti érdeketekben egyaránt. Ám, jól jönne valamilyen közös megbeszélés alapján megalkotott alibi, amikor eljöttök otthonról a kiképzésre. Ezt rátok bíznám.- vetettem fel pluszban néhány elképzelést, majd vártam Codius reagálását.
|
|
|
Közzétette Whitewolf, Jan 13, 2019 0:36:22 GMT 3.5
-A megfelelő alibiről már gondoskodtunk. Holnap reggel fogok felbukkanni hetedmagammal. Ennyi emberben bízok meg biztosan. Vannak még barátaim akik sejthetik, hogy valamiben sántikálok, de konkrétat nem tudnak. Emellett senki se köpne be a hatóságoknak. Aki nem rabszolga itt annak elege van a háborúból és a kormányból. El nem hinnéd milyen sokan kritizálják az országot akár belülről is. Holnap napfelkelte után jövök majd vissza...talán jobb lenne ha nem itt találkoznánk. Túl nagy erre a forgalom. Talán az út is túl közel van. Kövess-feléd int és kilép az ajtón. -Ha követed a patakot keletre akkor egy kis szélfogó erdőbe jutsz. Nem túl nagy de el lehet benne rejtőzni. Ha átkutatod akkor találsz benne egy kis tavat. Annak a partján fogunk összefutni reggel. Elég biztonságos hely. Távol esik mindentől. Tudtommal nem kéne arra mászkálni senkinek.
Ezen a ponton elválnak az útjaitaok. Codius a levegőbe emeli a karját, a tradicionális köszönés szerint majd távozik a távoli város fényei felé. Épphogycsak elindulsz mikor hallod, hogy beindul mögötted egy motor, majd lassan elszáguld az úton. Idegesen kapsz oda, de csak Codius az. Egy öreg motorral, hajt el ami egész eddig itt parkolt. Ravasz fickó, a lámpákat addig nem oltja fel amíg nem ért ki az útra. Senki sem láthatja, hogy itt járt.
Rád pedig ismét egy túra vár. Nem olyan hosszú mint az első és határozottan nem csendes. A patak hangosan csobog melletted. Minden más nyugalomhoz képest ami körülvesz, ez kifejezetten zajos. Végül megérkezel az erdőhöz és befordulsz az irányába. De valami megtorpanásra kényszerít. Zajokat hallasz. Valaki vagy valami mászkál a fák között. Túl sötét van ahhoz, hogy 5-6 méternél messzebbre láss. De valami van odabent ez egyértelmű. Előtted lehet, nagyjából 20-30 méterre. Lassan lépked, talán elfele tőled. Csak szart se látsz ebben a rohadt sötétben.
|
|