Közzétette Whitewolf, Sept 8, 2018 20:52:37 GMT 3.5
Elfek
Az elfek humanoid testfelépítésű, a többinél magasabb faj, akár évszázadokat is átölelő élettartammal. Átlag magasságuk 190 és 215 cm közé tehető, testtömegük ennek megfelelően átlagosan 85-110 kg között mozog. Fajukra jellemző a kétkezesség, emiatt nem csak a hagyományos fegyverekkel bántak jól a történelem során, de a modern világban és életük számos más területén is hasznát veszik ezen adottságuknak.
Önállóan többnyire zárkózott társadalmakban élnek, azonban életterük változásával, csökkenésével, illetve népességük növekedésével a legtöbben kisebbségként élnek a különböző államok területein. Jellemzően harmóniában vannak a természettel, többnyire a sűrű erdőket kedvelik, azonban ahogy a bolygón egyre kevesebb és kevesebb fás terület állt rendelkezésre, ez pedig gyakran konfliktusokhoz vezet a különböző elf csoportokkal.
Emiatt legtöbbjük modern berendezkedésükben is hidegen kezeli a kívülállókat. Ritka az olyan elf társadalom, amely nem legalább egy belső tanács döntéseire vagy valamely fajta arisztokráciára alapulna, sokszor tovább növelve a távolságot a modern világ nemzetei és az elfek között.
Fiziológia és biológia
Az elfek ősei nagy valószínűleg egy éjjeli ragadozó faj, amely magyarázhatja éles látásukat és kiemelkedő reflexeiket. Hallásuk bár sok vadállattal szemben alulmarad, szintúgy érzékeny, a leghalkabb zaj, amit képesek felvenni -4 és -7 decibel közé tehető. Szemük pedig a közeli-infravöröstől az ultraviola tartományig érzékel 4-féle csappal a szemükben. Így az emberi 24-el szemben, ők 58 képet dolgoznak fel másodpercenként. A világ számukra sokkal lassabbnak és darabosabbnak érződik.
A faj szinte minden tagja érzékeny a mágiára, amelyért az Istennőt tisztelik, hitük szerint ő teremtette, vagy emelte ki (a források eltérő történeteket mesélnek) fajukat az erdő teremtményei közül. Ugyanakkor nem példa nélküli, hogy egyes csoportok lassanként elveszítsék adottságukat annak elhanyagolásával.
Az elfek őshonos területein terem egy virág a Neomeola, melynek illóanyaga elkábítja és saját döntésre képtelen, engedelmeskedő bábbá változtatja az azt belélegző személyt. Ennek a növénynek a természetes közelsége miatt az elfek a hatóanyagára erős ellenállást fejlesztettek ki, valamint több másik mentális funkcióra ható drog is inkább hat rájuk úgy, mint másokra az alkohol.Más fajok közt a fáról köztudott, hogy ha a virágzó fák alatt alszik el a személy, aznap aludt el utoljára, minthogy a hipnotizált alanynak az igényei evésre, ivásra és más testi funkcióira megszűnik érzékenynek lenni. Az elfek gyakran használják igazságszérumként, és a kicsempészett vegyület igen értékesnek számít a feketepiacon.
Kultúra
Az elf közösségek több rúnákkal és szimbólumokkal díszített alapkövekkel körbevett területeken tartják a szertartásaikat. A szertartásokat többnyire 2-4 papnő vezeti, akik az erdő szellemével és az Istennővel kommunikálnak.
A házasság hagyományosan egy pár között a közösség rituális körén belül történik, ahol a szertartás kezdetekor a felek egy bőrbe „égő” hennát festenek fel magukra, amely megmutatja, mit jelképez számukra partnerük és kapcsolatuk a társukkal.
A szertartás után a pár egyedül látogat el egy a közösség által látogatott mágia járta „tiszta helyre” (egy kisebb tó, vagy egy öreg virágzó fa), ahol az erdő szellemei is elfogadják a párt. Ezek a helyek a városokban általában az elf negyedek közepén álló apró parkok, vagy nagyobb fák.
A tetoválások többnyire mágián keresztül válnak állandóvá, és elsősorban ez jelképezi a pár összetartozását, így néhány esetben előfordul, hogy a szertartást a közösségen belül nem tartják meg és a pár csak az erdő színe előtt tesz esküt.
A tetoválások színei a bordótól a barnán keresztül a zöldig, kékig és aranyig is terjedhetnek, többnyire mindegyikük más jelentéssel bír, a zöldes és kékes színek harmóniát, míg a melegebb színek erőt és bátorságot jelképzenek, pontos értelmezésük azonban törzstől és személytől is függ.
A tetoválások többnyire mágián keresztül válnak állandóvá, és elsősorban ez jelképezi a pár összetartozását, így néhány esetben előfordul, hogy a szertartást a közösségen belül nem tartják meg és a pár csak az erdő színe előtt tesz esküt.
A tetoválások színei a bordótól a barnán keresztül a zöldig, kékig és aranyig is terjedhetnek, többnyire mindegyikük más jelentéssel bír, a zöldes és kékes színek harmóniát, míg a melegebb színek erőt és bátorságot jelképzenek, pontos értelmezésük azonban törzstől és személytől is függ.
A nagyobb vallási szertartásokat az elfek a rituális körökön belül tartják, keretein belül pedig többnyire az erdő szellemekhez vagy az Istennőhöz imádkoznak. Ennek megfelelően így azt egy elf papnő vezeti.
Az elfek mágikus erejüket (teremtésüket és felemelkedésüket úgyszintén) az Istennő keze munkájának tulajdonítják. Többnyire hosszú hajjal ábrázolják, mely minden valószínűséggel a fák szerteágazó lombjait és gyökereit hivatottak szimbolizálni.
Egy modernebb ábrázolása az Istennőnek.
Alfajok
Az elfek, köszönhetően a mágia érzékenységüknek és annak, hogy mindig sokkal elszigeteltebben éltek mit mások számtalan alfajra osztódtak az évekezredek során. Ezek az alfajok gyakran csak minimális eltérést hordoznak magukban, viszont megesik, hogy egészen elkülönülnek a társaiktól. Két fajta elf alfajt különböztetünk meg. Az egyik amely természetes fejlődés útján kialakult alfaj a másik amely sokkal inkább egy egyéni mutáció ami a szülőktől függetlenül egy erősebb mágikus behatás miatt keletkezik ami még embrió korban éri az egyedet.
Erdei elfek
Az egyik legnépesebb, természetes módon kialakult elf alfaj, bár váltig állítják magukró, hogy õk az eredeti elfek, mindenki más pedig belõlük származik, kultúrájuk így teljes mértékben megegyezik azzal, amit az elfekrõl általánosan tudni lehet. Testfelépítésük teljesen az erdei életmódhoz alkalmazkodott, nagy átlagban alacsonyabbak valamivel, mint a többi elf, gyorsak és kifejezetten akrobatikusan ugrálnak a fák ágai között.
A természetük általában nyugodt, rendkívül türelmesek, és nagyon odafigyelnek minden apró részletre, ahogyan ez el is várható egy erdei vadászathoz alkalmazkodott alfaj esetében. Csupán az íjakat puskákra cserélték - és itt megjegyzendõ, hogy a legtehetségesebb mesterlövészek is közülük kerülnek ki.
Különleges kapcsolatot ápolnak az Istennõvel és az erdõk szellemeivel, legtöbbjük még ma is vallásos legalább a maga módján, és kifejezetten tehetségesek a mágia Élet ágának használatában. Természetközeli életmódjuk miatt sokan viszolyognak a technikától, de a fiatalabbak már elfogadják azokat a vívmányokat, amik megkönnyítik az életüket, ám még õk is odafigyelnek a környezetvédelemre és a fenntarthatóságra. A beültetett protéziseket viszont mindegyikük egységesen elutasítja, inkább ül egy erdei elf vakon fél lábbal egy tolószékben, minthogy alávesse magát a procedúrának.
A többésgük ma is az ősi földjüknek tartott területen, a mai Aicrivelben él, ahol a királyi család és a nemesi családok nagy része is erdei elf származású (némi nemes elf keveredéssel), de közösségeik megalálhatók a többi elf többségû országban is. A megavárosokat inkább kerülik, vagy ha muszáj bekltözniük, akkor igyekeznek valami féle zöld vezetet kialakítani maguk körül. Vannak aprócska csoportok, akik kifejezetten missziójuknak tekintik a megavárosok zölddé tételét.
Azt mondják a Brecíliai ökoterroristákat is erdei elfek vezetik.
A természetük általában nyugodt, rendkívül türelmesek, és nagyon odafigyelnek minden apró részletre, ahogyan ez el is várható egy erdei vadászathoz alkalmazkodott alfaj esetében. Csupán az íjakat puskákra cserélték - és itt megjegyzendõ, hogy a legtehetségesebb mesterlövészek is közülük kerülnek ki.
Különleges kapcsolatot ápolnak az Istennõvel és az erdõk szellemeivel, legtöbbjük még ma is vallásos legalább a maga módján, és kifejezetten tehetségesek a mágia Élet ágának használatában. Természetközeli életmódjuk miatt sokan viszolyognak a technikától, de a fiatalabbak már elfogadják azokat a vívmányokat, amik megkönnyítik az életüket, ám még õk is odafigyelnek a környezetvédelemre és a fenntarthatóságra. A beültetett protéziseket viszont mindegyikük egységesen elutasítja, inkább ül egy erdei elf vakon fél lábbal egy tolószékben, minthogy alávesse magát a procedúrának.
A többésgük ma is az ősi földjüknek tartott területen, a mai Aicrivelben él, ahol a királyi család és a nemesi családok nagy része is erdei elf származású (némi nemes elf keveredéssel), de közösségeik megalálhatók a többi elf többségû országban is. A megavárosokat inkább kerülik, vagy ha muszáj bekltözniük, akkor igyekeznek valami féle zöld vezetet kialakítani maguk körül. Vannak aprócska csoportok, akik kifejezetten missziójuknak tekintik a megavárosok zölddé tételét.
Azt mondják a Brecíliai ökoterroristákat is erdei elfek vezetik.
Nemes elfek
A nemeselfek büszke népe az, aki a leginkább a leginkább képes volt alkalmazkodni a változó világhoz, és mégis ők ragaszkodnak a legjobban a hagyományaikhoz. Központi birodalmuk Oérlán, de úgy tartják, egykor ők uralták Summerik déli felét egészen Aicrivelig, amit kegyesen átengedtek unokatestvéreiknek, az erdei elfeknek, még jóval az emberek megjelenése előtt. Ahogyan erdei társaik, úgy ők is azt tartják magukról, hogy ők a legtisztább vérű elf alfaj, amilyennek eredetileg az istennő teremtette őket - illetve néhány modern tudós szerint, amiből az összes többi alfaj evolúciósan kifejlődött. Ennek megfelelően igazán kényesek a származásukra. Egy igazi nemeself képes legalább tíz generációra visszamenlőeg felsorolni az őseit és felrajzolni a családfáját, sokan pedig ma is büszkén űzik a mesterséget (vagy annak egy átalakult formáját), amivel már az őseik is foglalkoztak. Nagy becsben tartják a generációról generációra szálló rkségeket, legyen az szellemi vagy tárgyi, és nagyon fontos nekik az örkség megőrzése és tovább adása is. Emiatt elég családközpontúak, ugyanakkor a kultúrájuk szerves része a mai napig az érdekházasság is. Ennek lehet genetikai és vagyoni oka is.
A városi életmódhoz kiválóan alkalmazkodtak, de még mindig jobban kedvelik a saját birtokaikat. Az igazán öreg nemeselfek még óczkodnak a technika ördgétől, de a fiatalabb generációnak már a mindennapjaik részét képzi.
A nemeselfek büszke népe az, aki a leginkább a leginkább képes volt alkalmazkodni a változó világhoz, és mégis ők ragaszkodnak a legjobban a hagyományaikhoz. Központi birodalmuk Oérlán, de úgy tartják, egykor ők uralták Summerik déli felét egészen Aicrivelig, amit kegyesen átengedtek unokatestvéreiknek, az erdei elfeknek, még jóval az emberek megjelenése előtt. Ahogyan erdei társaik, úgy ők is azt tartják magukról, hogy ők a legtisztább vérű elf alfaj, amilyennek eredetileg az istennő teremtette őket - illetve néhány modern tudós szerint, amiből az összes többi alfaj evolúciósan kifejlődött. Ennek megfelelően igazán kényesek a származásukra. Egy igazi nemeself képes legalább tíz generációra visszamenlőeg felsorolni az őseit és felrajzolni a családfáját, sokan pedig ma is büszkén űzik a mesterséget (vagy annak egy átalakult formáját), amivel már az őseik is foglalkoztak. Nagy becsben tartják a generációról generációra szálló rkségeket, legyen az szellemi vagy tárgyi, és nagyon fontos nekik az örkség megőrzése és tovább adása is. Emiatt elég családközpontúak, ugyanakkor a kultúrájuk szerves része a mai napig az érdekházasság is. Ennek lehet genetikai és vagyoni oka is.
A városi életmódhoz kiválóan alkalmazkodtak, de még mindig jobban kedvelik a saját birtokaikat. Az igazán öreg nemeselfek még óczkodnak a technika ördgétől, de a fiatalabb generációnak már a mindennapjaik részét képzi.
Sötét elfek
Éj elfekként is szokás őket emlegetni az életmódjuk okán. Sötét bőrük és tág pupillájuk rögtön elárulja, hogy éjszakai életmódhoz alkalmazkodtak. Eleinte a vadonban, nappal föld alatti házakba visszahúzódva és sötétedés után vadászva. Ebben érzékeny szerveik nagyon sokat segítettek nekik. Az átlag elfekénél sokkal jobb látással és hallással rendelkeznek. Persze emiatt a szemük nagyon érzékeny az erős fényekre, nem hiába hordanak állandóan napszemüveget.
Mostanra a nagyvárosok éjszakai életének középpontjává váltak. Nincs olyan nagyvárosi diszkó ahol ne találnál meg legalább egy Sötét elfet.
Vér elfek
Az istennő által kitagadott és elátkozott alakok. Sokan "Átkozottaknak" is nevezik őket. Az idők kezdetén ugyanis elárulták az Istennőt és inkább Raktorhoz a vér istenéhez fordultak. Kemény árat fizettek érte.
Az Istennő vérvörös hajjal jelölte meg és örök függőségre kárhoztatta őket. Olyanok lettek mint a legenda beli vámpírok. Vért isznak és ez boldoggá teszi őket. A mennyiségtől függően a hatására fokozott állapotba vagy egyenesen extázisba kerülnek. Az afrodiziákumkénti hatással nem is törődve. Bár a közhiedelemmel ellentétben éreznek fájdalmat, viszont képesek teljesen figyelmen kívül hagyni azt. Emellett nagyon könnyen függővé válnak. Eleve nehezen utasítják vissza ha megérzik a vér szagát. Bár a sajátjuk nem hat rájuk. . A mai napig is nagyon gyakran szívnak állatokat szárazva, majd pedig maguknak örülve vihognak egy sarokban vagy buliznak egész éjszaka. Sokan elállatiasodnak és teljesen megvadulnak, nem ismernek fel senkit sem a környezetükből.
A vérelf negyedekben a többi alfajéval ellentétben nem találhatóak az erdő szellemeinek fenntartott rituális körök. Helyette áldozó oltárok vannak kialakítva melyeket úgy alakítottak ki, hogy egy csepp vér se veszhessen kárba. Ők nem tisztelik az erdőszellemeket, helyettük különféle démonoknak áldoznak. Még a házasságot jelölő szimbólumaik is általában teljesen más stílusú, mélyvörös esetleg fekete tetoválások.
A legtöbb államban nehezen tolerálják és kerülik a vérelf közösségeket. Általában be van tiltva számukra a vérfogyasztás mivel ilyenkor könnyen veszéllyessé válhatnak.
Hó elfek
A hóelfeket, vagy más néven jégelfeket a mágia hizta létre nagyjából kétezer évvel ezelőtt. Őseik képzett mágusok voltak, akik az északi sarkon kísérleteztek a víz és a levegő külnbző hideghez kötődő formáival, kihasználva az ott tomboló áldatlan állapotokat. A rengeteget használt mágis és a körülmények hatására a kolóniában született gyermekek két generáció után már egy a tbbi elftől jól megkülönböztethető alfajt alkottak.
A hajuk többnyire fehér, néha kékes, ritkábban pedig fekete színű, ahogyan a szemük is a kék különbző árnyalataiban mozog, bár néha előfordul halványlila vagy halványrózsaszín is. A bőrük nem tartalmaz melanint, legtöbbjük hófehér, bár rikábban ez is képes olyan kék árnyalatot ölteni, mint amilyen a fagyott holttesteké.
Ennek megfelelően a hóelfek teljesen immunisak a hidegre, egyszerűen nem képesek megfagyni, a tudósok szerint azért, mert a sejtjeikben nem képződnek jégkristályok egy ezt megakadályozó enzim miatt. Ellenben nem bírják a meleget, sem a sivatagi sem a trópusi klímán nem érzik jól magukat, betegek lesznek tőle. Ha mégis ilyen helyre kénytelenek menni (amit minden erővel elkerülnek), akkor mind a jármű amivel utaznak, mind pedig a helyiségek amikben tartózkodnak kötelezően légkondícionáltak. A világhoz tulajdonképpen a technika fejlődése kapcsoltahozzá őket, egészen addig elszigetelten élnek, ami szintén okoz közöttük generációs konfliktusokat. Ám egyre többen üdvzlik az újdonságokat, a számítógépeket és a virtuális valóságot, ami képes megmutatni nekik a világ többi részét.
Jó érzékük van a víz és a levegő mágiához.
A hóelfeket, vagy más néven jégelfeket a mágia hizta létre nagyjából kétezer évvel ezelőtt. Őseik képzett mágusok voltak, akik az északi sarkon kísérleteztek a víz és a levegő külnbző hideghez kötődő formáival, kihasználva az ott tomboló áldatlan állapotokat. A rengeteget használt mágis és a körülmények hatására a kolóniában született gyermekek két generáció után már egy a tbbi elftől jól megkülönböztethető alfajt alkottak.
A hajuk többnyire fehér, néha kékes, ritkábban pedig fekete színű, ahogyan a szemük is a kék különbző árnyalataiban mozog, bár néha előfordul halványlila vagy halványrózsaszín is. A bőrük nem tartalmaz melanint, legtöbbjük hófehér, bár rikábban ez is képes olyan kék árnyalatot ölteni, mint amilyen a fagyott holttesteké.
Ennek megfelelően a hóelfek teljesen immunisak a hidegre, egyszerűen nem képesek megfagyni, a tudósok szerint azért, mert a sejtjeikben nem képződnek jégkristályok egy ezt megakadályozó enzim miatt. Ellenben nem bírják a meleget, sem a sivatagi sem a trópusi klímán nem érzik jól magukat, betegek lesznek tőle. Ha mégis ilyen helyre kénytelenek menni (amit minden erővel elkerülnek), akkor mind a jármű amivel utaznak, mind pedig a helyiségek amikben tartózkodnak kötelezően légkondícionáltak. A világhoz tulajdonképpen a technika fejlődése kapcsoltahozzá őket, egészen addig elszigetelten élnek, ami szintén okoz közöttük generációs konfliktusokat. Ám egyre többen üdvzlik az újdonságokat, a számítógépeket és a virtuális valóságot, ami képes megmutatni nekik a világ többi részét.
Jó érzékük van a víz és a levegő mágiához.
Égi elfek
Egy születéskor mutálódó alfaj. Ha komoly mágikus behatások érik az embriót akkor az akárcsak a Hold Elfek elváltozásokat mutathat. Velük ellentétben azonban ez nagyon ritka. Az égi elfek születési aránya százezer az egyhez. Azonban ha mindkét szülő az akkor a gyermekeik is azok lesznek.
Az Égi elfek legkülönlegesebb tulajdonsága az, hogy denevérére vagy madáréra emlékeztető szárnyakkal rendelkeznek. Ezek teljesen funkcionálisak, repülésre alkalmasak és három méter a fesztávjuk. Bár a földhözragadtak világában nehéz vele élni hiszen nagyok és ormótlanok. De a szabadon repólés öröme mindent kiengesztel a legtöbbjük számára. Bár vannak akik elégedetlenek és inkább levágatják a szárnyaikat csak, hogy be tudjanak illeszkedni.
Sok babona szerint a madár szárnyú elf gyerek születése jó szerencsét hoz az egész településnek, míg a denevérére emlékeztető tagok határozottan rossz ómen.
Sok babona szerint a madár szárnyú elf gyerek születése jó szerencsét hoz az egész településnek, míg a denevérére emlékeztető tagok határozottan rossz ómen.
Hold elfek- Az hold elfek szárnyas társaikhoz hasonlóan nem a szüleiktől öröklik a tulajdonságaikat hanem az árnyék behatása miatt tesznek szert extra tulajdonságokra. Ezek igazából kimerülnek annyiban, hogy a holdfényben egy fényudvar jelenik meg körülöttük. A nem túl tudományos köznyelv szerint egyszerűen csak világítani kezdenek. Persze a hangulatuktól is függ, hogy milyen színben és melyik hold fényére aktiválódnak. A nyugodt kiegyensúlyozott holdelfek fehéres színűen ragyognak minél inkább világít rájuk a Petra. De ha idegesek akkor a Nia vörös fénye fogja elárulni ezt az állapotukat.
Az Elfek alfajtól függően kedvelik a különböző étájegységeket. A Vér és Éjelfek például inkább a városokat kedvelik így saját negyedeik vannak minden megapoliszban. Ezzel szemben az Erdeiek a fák között húzzák fel a házaikat így rájuk inkább Aicrivel és Brecília jellemző. A nemesek ragaszkodnak Oérlanhoz míg a Hó elfek a sarkkörön túlról származnak.
