Közzétette Whitewolf, Sept 3, 2018 8:24:23 GMT 3.5
A mágiáról általánosságban
A mágia mint olyan mindig létezett a világon. Sok helyen üldözték a használóit, más helyeken viszont magas pozíciókba jutottak a hatalmuknak köszönhetően.
A varázslók, sámánok, mágusok és számos egyéb néven nevezett alakok alapvetően egy mások által hozzáférhetetlen energia manipulására képesek. Ez az energia mindent áthat, a modern megnevezések leggyakrabban árnyékenergiaként hivatkoznak rá és ez a megnevezés a legelterjedtebb. Az ősibb iratokban megtalálható még a mana, vagy az esszencia megnevezés is. Az árnyékenergiát semmilyen módszerrel nem tudjuk kimutatni a világban ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy bizonyos helyeken erősebben máshol gyengébben van jelen. A mágus attól függően képes varázslatokat használni, és annál erősebb vagy bonyolultabb módszerekkel előrukkolni a mágia formázására, hogy mégis milyen dús a környezetében az árnyékenergia. Így ebből lehet hatalmas előny, de árnyékenergiában sivár területeken, a mágus nagy hátrányban is szenved.
A varázshasználók ezt az energiát képesek fókuszálni kisebb-nagyobb mennyiségben, ám ez számos különböző formában manifesztálódhat. Van, aki a tüzet manipulálja, míg olyan is, aki gyógyít vagy éppen mások gondolatait irányítja. Ezeket a különféle stílusokat mágikus iskoláknak nevezzük, és meghatározza az adott mágus képességeinek formáját. Egy mágus csak egy stílust képes elsajátítani, van akinél ez azonnal látszik, másoknak viszont idővel derül ki az affinitása egy-egy stílushoz. A mágiához való tehetség minden esetben veleszületett képesség, de komoly eltérések lehetnek a mértékében.
Az árnyékenergia az úgynevezett "Fókuszok" segítségével felerősíthető, bár sokaknak még így sem eléggé. A Fókuszok különböző mágikus kristályokból készültek tárgyak. Általában egy hosszú botra helyezik rá őket mivel használat közben hajlamosak felforrósodni, de előfordulnak még nyaklánc vagy egyéb még fogható tárgy formájában is.
A mágia nagy hátránya, hogy nem igazán képes rezonálni a fém eszközökkel, így a mágusok számára a bonyolultabb technikával rendelkező páncélok vagy protézisek egyszerűen használhatatlanná válnak. Legtöbb esetben a testük be sem fogadja ezeket a tárgyakat.
Mágikus iskolák
Az évezredek során a mágia művészetét több iskolára osztották fel, ám az árnyékenergia manipulációja napjainkban is, ahogy a világról alkotott tudásunk egyre bővül. Jelenleg a mágikus akadémiák nyolc alapstílust oktatnak, majd intézménytől és egyéni specializációtól függően bomlik minden stílus két ágra. A két ág egyike mindig egy archaikus, ősi forma, ami az adott stílusban történő mélyebb elmélyülést tesz lehetővé. A második ág a modern tudományoknak köszönhetően kiegészíti, majd módosítja az árnyékenergia felhasználását az adott stíluson belül, egészen új kereteket adva ezzel. A jelenleg elfogadott és oktatott mágikus iskolák az alábbiak:
Tűz: Az egyik legalapvetőbb és leggyakoribb típus, ugyanakkor a legveszélyesebb is. Egy kezdő tűzmágus ugyan csak fókusz segítségével tud tüzet csiholni viszont már ő maga is képes irányítani és akár fel is duzzasztani a lángokat. Pont ezért egyetlen szikra vagy öngyújtó is félelmetes pusztítást képes végezni egy nem megfelelően képzett tűzmágus kezében.
Az ősi ág (Pokoltűz): Tulajdonképpen a meglévő képességek kiterjesztését és megnövelését jelenti. Ez adott esetben nagy területen lévő tűzvész pontos kontrollálását teszi lehetővé.
Modern ág (Plazma): A tűzmágus komolyabb elméleti képzés és rengeteg gyakorlás után az egyszerű lángok mellett képes lesz plazmát is teremteni és irányítani.
Társadalmi megítélés: Már az ősök is tudták, hogy bár a tábortűz mellett meg lehet melegedni, és éltelt lehet főzni rajta, ám mégis első sorban pusztít és megtisztít. A tűzmágusokat tisztelet övezi ugyan, de az egyszerű emberek leginkább félnek tőlük. A mágikus osztagokat fenntartó hadseregek alkalmazzák őket első sorban.
Víz: A tengerek táncoltatói. A víz molekulák irányítására képesek így akár egyszerű hullámok vagy hatalmas víz öklök generálására is képesek, majasabb szinten pedig a vízmolekulák kristályrácsba rendezésével képesek a vízmágusok jeget is előállítani. Csak gyakorlás kérdése. Az biztos, hogy nem áznak meg az esőben.
Ősi ág (Tsunami): Nagyobb víztömegek manipulálása. Aki ezen az úton indul el, annak nem fog gondot okozni akár szökőárak előidézése vagy lecsillapítása, és soha egy hajónak sem kellett félnie az elsüllyedéstől, amelyiken egy erős vízmágus utazott.
Modern ág (Vérmágia): Ahogyan az orvostudomány és a biológiatudományága fejlődött az emberek rájöttek, hogy valójában az élő szervezetek nagy része is vízből áll. Hosszan tanulmányozás és kísérletezés után a vízmágusok egy csoportja rájött, hogyan lehet a testen belüli folyadékokat befolyásolni és ezt a tudást az orvostudomány szolgálatába állítani. Nem csak a testben lévő vizet, hanem az abban oldott anyagokat, legmagasabb szinten pedig a folyadékokban úszó sejteket is képesek a megfelelő irányba terelni. Ez a tudomány már jóval messzebbre mutat a szimpla regeneráción alapuló gyógyító mágiákon, segítségével sem a fertőzés, sem a mérgezés nem jelenthet akadályt. A hátránya, hogy nagyon komoly precizitás és még annál is több tudás kell hozzá, hogy ez valóban működjön, és számtalan évnyi elhivatott munka. A közvélemény egyszerűen ezt csak vérmágiának hívja.
Társadalmi megítélés: Az ősi ágat képviselő vízmágusok mindig megbecsült tagjai voltak a társadalomnak, első sorban azokon a helyeken, ahol meglehetősen kevés volt ebből a becses elemből. A „vérmágusok” ténykedésével szemben az emberek nagyon bizalmatlanok, sokszor még a képzett orvosok sem merik őket alkalmazni.
Föld: A földmágusok első látásra haszontalannak tűnhetnek, pedig cseppet sem azok. Látványos képességük, hogy képesek sziklákat kiemelni a földből, megemelni vagy épp lesüllyeszteni egy kisebb területet, és átformálni a talajt. Ha valaki felismerő a bennük rejlő potenciált, akkor nagy dolgokra hivatottak, városokat emelhetnek fel a semmiből, vagy dönthetik őket a porba. Képességeik kiterjednek az ugyanúgy a föld elemeiből felépülő betonra is. Akik nem ismerik fel, azok pedig elintézhetik egy vállrándítással, hogy „Kövek. És?”
Ősi ág (Szeizmikus): Aki elmélyedt a föld és ezáltal a bolygó megértésében, az óriási hatalomra tehet szert. Az ősi tudás elsajátítói képesek előidézni, de le is csendesíteni a kisebb nagyobb szeizmikus rezgéseket, előrejelezni a vulkánkitöréseket és megjósolni a világ hosszú távú átalakulását.
Modern ág (Gravitáció): A modern fizika fejlődésével felfedezték, hogy a bolygó körül gravitációs mező található. Akik inkább a földmágia modern ágában merülnek, azok képesek lesznek befolyásolni ezeket a gravitációs hullámokat, tárgyakat vonzhatnak magukhoz, de el is taszíthatják őket. A köznyelv ezt a képességet telekinézisnek hívja, de sokkal több annál, gyakorlatilag a tömegvonzás törvényének akaratlagos figyelmen kívül hagyása vagy módosítása.
Társadalmi megítélés: Az emberek többnyire bele sem gondolnak, hogy mire lehetnek képesek. Viszonylag kevesen vannak, ezért a többségük soha nem is fogja megtudni.
Levegő: A szél urai. A specialitásuk a légnyomás változtatása és a viharok gerjesztése. Sokaknak fel sem tűnik az életük során, hogy ezzel a képességgel rendelkeznek mivel egyáltalán nem látványos. Képzetlenül nem is sokkal tud többet, mint egy közönséges ventilátor.
Ősi ág (Tornado): Az ősi tudásban elmélyülve a szélmágusok képesek lesznek nagyobb és precízebb varázslatokra, mely több formában is megjelenhet. Az egyik ilyen a mindenki által jól ismert forgószél, ami könnyűszerkezetes házak levegőbe röpítésére is képes, sivatagokban pedig látványos homokvihart tud generálni. Másik ikonikus képességük a levegő molekuláinak mozgó penge szerű alakzatokba sűrítése, ami képes könnyű páncélokat is átvágni.
Modern ág (Meteorológia): A korral haladó szélmágusok gyakran merülnek el a meteorológia tanulmányozásában. Ennek segítségével képesek pontosan befolyásolni egy terület időjárását, a légnyomástól kezdve a páratartalmon át, a szemerkélő esőig. Amellett, hogy érdekes, a mezőgazdaság is és a milícia is hasznát tudja venni ennek a képességnek.
Társadalmi megítélés: Sokakat az ősi idők sámánjaira emlékeztetik a szélmágusok, akik egy jól időzített tánccal képesek voltak esőt hozni, vagy enyhülést a forróságban. A tűz és vízmágusoknál sokkal veszélytelenebbeknek tartják őket, és gyakran kisebb falvak is igénybe szokták venni a szolgáltatásaikat.
Fény: A fény sok módon ölthet formát. Vakító villanások repkedő fénygömbök, vagy akár falra festett színek és képek is lehetnek, aminek csak a fantázia szabhat határt. A fénymágus tűnhet egyszerű mutatványosnak, és szerintük ez jól van így. Addig jó, ameddig alábecsülik őket.
Ősi ág (Elektromosság): A fénytől a szikra alig egy apró lépésnyire van. A villámot uralmuk alá hajtó mágusok az apró szikrától a mennykőn át bármit képesek megidézni a fókuszkristályukból, képzettebbek pedig a puszta kezükből is. Nyersen csupán látványos pusztításra képes, hiszen a tűzzel ellentétben képes szétzúzni a köveket és elemeire bontani a vizet is, ám ahogyan a tudomány és a technika fejlődött, úgy értették meg a mágusok is egyre jobban ennek a különleges elemnek a természetét. A mágusok villámainak alapja, ahogyan egy vihar esetében is a töltések szétválasztása, majd hirtelen kiegyenlítődése egy elektromosan vezető csatornán keresztül. Így a lecsapó villám mágia is mindig két pont között jön létre, egyik a mágus keze a másik pedig a célpont. Hogy mekkora feszültségű villámot képes a mágus létrehozni az csupán a tehetségétől és a szorgalmától függ.
Modern ág (Illúziók): A másik fontos dolog, amit a tudomány fejlődésével az emberek megértettek, hogy a látás nem több, mint tárgyakról visszaverődő fény érzékelése. A jól képzett és némi művészi hajlammal megáldott mágusok először puszta szórakozásból teremtettek maguk köré illékony fényből álló látványvilágokat, de idővel felfedezték az ebben rejlő potenciált. A fény elhajlításával képesek láthatatlanná tenni magukat vagy akár másokat is, kellő gonddal megtervezett képekkel pedig könnyedén csalhatják illúziócsapdába a haragosaikat, vagy akár az ellenséget. Egy illúzionista mellett semmi sem az, aminek látszik.
Társadalmi megítélés: Ahány ember, annyi féle képpen gondolkozik a fénymágusokról. Egyesek szerint vásári csepűrágók, mások szerint semmiben sem különböznek a tűmágusoktól, ha pedig egy harmadik embert kérdeznénk, az pedig azt mondaná, hogy ezeknek azt sem lehet elhinni, amit kérdeznek.
Élet: Minden, ami körül vesz minket. Ennek a stílusnak a fő ága a gyógyítás. A mágus ha érti, hogy pontosan mit szeretne elérni akkor képes lehet akár lőtt sebeket vagy törött végtagokat is rendbehozni. Ez a felgyorsított regeneráció órákat is igénybe vehet. Ezalatt a mágus számára kimerítő a páciens számára pedig kegyetlenül fájdalmas lehet. Az élet mágus betegségeket nem tud gyógyítani. Az életmágusok gyakran a képzésükkel párhuzamosan klasszikus orvosi egyetemeket is elvégeznek, amire az akadémiák kifejezetten bíztatják is a diákokat.
Ősi ág (Nekromancia): A nekromanták is életmágusok, ez a holtak feltámasztásával foglalkozó iskola azonban tiltott világ nagyrészén, még ha a legrégebbi iratok is foglalkoznak vele. Hogy pontosan, hogy működik, az a magi napig vita alapját képzi, hiszen a lélek létezése, mint olyan nem bizonyított, sem az, hogy létezik-e külön életenergia, amivel reanimálják a testeket, vagy ez csupán árnyékenergia, ami az életet imitálja. Jelen állapotban ez utóbbi az elfogadott álláspont. Bármi is álljon mögötte, a gyakorlat kétség kívül működik.
Modern ág (Érzékelés): Az élet iskola varázslói egyaránt képesek érzékelni minden mozgást az anyaföldön keresztül, ha hozzáérnek. (Ezért is járnak gyakran mezítláb.) Meg tudják mondani az életenergiák alapján a környezetükben lévő élőlények méretét, és az állapotát is, például, hogy gyengék vagy esetleg betegek-e. Magas szintre fejlesztve egészen pontos diagnózis adható egy-egy élőlény állapotáról, akár pontos betegség szintjén is.
Társadalmi megítélés: A nekromanták egyértelmű kirekesztésén túl az életmágusok megbecsült tagjai a társadalomnak, főleg, hogy többségük orvos is egyben. Olyan régóta képzik szerves részét a kultúrának, kezdve a falusi javasasszonyoktól az elf papokon át, hogy évezredek óta bírják az emberek bizalmát.
Pszi: A pszi használók nagyon veszélyes alakok. Az érzelmek manipulálására képesek. Szabadon kitapintják mások érzelmeit és kedvükre felerősítik vagy éppen csökkentik azokat. Bár nem létező érzéseket képtelenek létrehozni viszont a már meglévő gondolatok magvaiból igencsak gonosz dolgokat képesek előidézni, bár ez megy a pozitív irányba is, csak nehezebb. Egy pszi mágus támadása ellen csak egy másik védhet meg. Így nem csoda, hogy az összes rangosabb személy különbejáratú "Agytestőrrel" rendelkezik. Nem is gondolnánk, hogy ezek csak a pszi mágia alapjai, amit egyébként sokan ösztönösen használnak, anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy mit is tesznek.
Ősi ág (Természet): A tündéreknek egykor olyan természetes volt a mágiának ezen ága, mint a levegővétel. A pszi-mágusok egy része képes kapcsolatot teremteni az állatvilág képviselőivel is. A szimpla érzelmek befolyásolása mellett könnyedén megértetik az akaratukat akár a legnagyobb bestiákkal is, és kellően erős koncentráció és még nagyobb tudás mellett akár az akaratukat is képesek rákényszeríteni ezekre az élőlényekre. Utóbbi értelmes fajok esetében nem működik.
Modern ág (Pszi-pajzs): Egy újonnan felfedezett alkalmazása a pszi mágiának. Amikor kérdezték a mágusokat, hogyan védik meg magukat és másokat a pszionikus támadásoktól, mindig úgy fogalmazta, hogy egy burkot vonnak a saját, illetve a védendő személy elméje köré. Ennek a gondolatnak a mentén elindulva fedezték fel, hogy ez a bizonyos pajzs kiterjeszthető és képes másokat megvédeni a mágikus, és fizikai hatásoktól. Egy ilyen pajzs fenntartása rendkívül fárasztó, ha pedig sorozatos támadás éri, akkor a pszi mágus, aki fenntartja jó esetben csak elájul. Rosszabb esetben meghal. Legrosszabb esetben pedig az elméje teljesen tönkremegy.
Társadalmi megítélés: A pszi-mágusokkal szemben az emberek alapvetően bizalmatlanok, már ha egyáltalán rájönnek, hogy találkoztak egyel. Az ősi irányzatot gyakorlók viszont teljesen megszokottak a tündérek és tündék között, így ők toleránsabbak velük szemben.
Bűvölés: A régi korok emberei számos módon igyekeztek felvenni a versenyt a törpékkel, ami a technikát illeti. Ennek mellékterméke lett a bűvölésnek elkeresztelt mágiaág, amikor az árnyékenergiát a mágus egy-egy tárgyba zárja, különleges képességekkel felruházva azt. Önjáró szekerek, soha ki nem csorbuló pengék, csak a fantázia szab határt az alkalmazásának. Egyetlen korlátja, hogy minden esetben szükséges a tárgyba építeni egy fókuszkristályt, és annak a roncsolódásával elveszik a tárgyon lévő bűvölet is.
Ősi ág (Gólemancia): Mágusok egy csoportja kifejlesztette a technikát, amely segítségével kőből vagy agyagból megformált emberalakokat bírtak mozgásra, és valamekkora autonómiára. A gólemek képesek tőmondatokban beszélni, ám kizárólag azt csinálják, amire a készítésükkor utasították őket, se többet se kevesebbet. Filozófiai értelemben a robotok előfutárainak tekinthetők.
Modern ág (Tecnomancia): A modern bűvölők az elektromosságot irányító magasan képzett fémmágusokkal összefogva fejlesztették ki a tudományt, melynek segítségével képesek lehetnek a különböző elektromos áramkörök befolyásolására. Egy ideig teljesen hasztalan időfecsérlésnek tartották, de mostanában kezdik felismerni az ágazatban rejlő potenciált. Az elektromos berendezéshez egy fókuszkristályt kell érinteni, ami biztosítja az árnyékenergia átvitelt (és ez az ok, ami miatt az ágazat a bűvölők hatásköre alá tartozik), majd ez után az árnyékenergia segítségével képesek befolyásolni az áramköröket, vagy teljesen ki is sütni őket. A megavállalatok előszeretettel akalmazzák őket, hogy ruházzák fel a gépeiket megfelelő védelemmel más technomanták ellen. Azon is kísérleteznek, hogy technomanciával képesek lennének-e a mágiával kompatibilissé tenni a beültetett protéziseket, ám ezek a kísérletek eddig még nem jártak sikerrel.
Összetett varázslatok
Vannak bizonyos varázslatok, amiknek az előidézéséhez nem elég egyetlen mágus. Nagyon sok különféle helyzet van, amikor több akár különböző mágiaágban jártas varázsló összehangolt együttműködésére van szükség egy-egy hatás eléréséhez.
Rengeteg múlik a tervezésen, így ezen a területen akár naponta alkothatnak új varázslatokat, így csak néhány kiragadott példával élnék a teljesség igénye nélkül.
Vulkánkitörések jelzéséhez és megakadályozásához egy tűz és egy földmágus összehangolt munkájára van szükség. Ketten együtt képesek lehetnek megszilárdítani a lávát, előre meghatározott formákban. Számos természeti katasztrófát hárítottak már el így.
A több személyes mágiák a levegőmágusok esetében is kifejezetten elterjedtek. Tíz jól képzett időjárás manipulálásában jártas mágus képes akár egy egész kontinens időjárását meghatározni, ha veszik a fáradtságot.
Az összetett mágiák arra is alkalmasak, ha egy varázslatot sokáig kell fenntartani (például nagyobb illúziócsapdák), ebben az esetben a mágusok válthatják egymást a körben.
Fontos, hogy minden hasonló mágia tökéletesen koreografált legyen és mindenki pontosan tudja a helyét. Ha csak egy mágus is hibázik, a felszabadult árnyékenergia elszabadul, és jó eséllyel a varázslat „csak” összeomlik, de ezzel akár világméretű kataklizmákat is el lehet szabadítani. Még szerencse, hogy a varázslók szigorú kontroll alatt tartják egymást, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő.
Fókuszok
A korábbiakban sok szó esett már az úgynevezett fókuszkristályokról. Ez egy különleges, kristályos ásvány, ami képes az árnyékenergiát összesűríteni és megfelelő irányba állítani. Ehhez az irányba állításhoz többféle csiszolási technikát is alkalmaznak. A fókuszkristály képes az árnyékenergiát nyers formájában is sűríteni, ám ez instabil energiákat eredményez, aminek a használata katasztrófákkal járhat.
A csiszolt kristályok esetében általánosan elmondható, hogy minél nagyobb a kristály, annál nagyobb erőt képes magába sűríteni, ám ennek az irányítása már a máguson múlik. A nagyobb erő pedig nagyobb felelősséggel és nehezebb kordában tartással jár.
Három féle fókuszkristály létezik:
A zöld (Virídium) a leggyakoribb, ám a benne lévő szemcsék és gyakori zárványok miatt ez a legkisebb tisztaságú. Sokszor még arra sem veszik a fáradtságot, hogy kibányásszák.
A kék (Hyacínium) a legáltalánosabban használt fókuszkristály. Ritkább, mint a zöld, de nem annyira ritka, könnyen csiszolható és megfelelő mennyiségű árnyékenergiát tud magába sűríteni.
A harmadik a lila (Violén). Ametisztre emlékeztet, de valójában nem az. Nagyon ritka, és rengeteg árnyékenergiát képes magába sűríteni. Egy ökölnyi darab több millió kredit értékű.
A fókuszkristályok bányászatára és a megmunkálására egész iparág épül. Bár a mágusoknak a bűvölőkön kívül nem létszükséglet a kristályok használata, a gyakorlatban nagyon nagyban megkönnyíti a munkájukat.
Oktatás
A modern világ oktatási intézményei nagyon komolyan eltérhetnek az elmaradottabb területek mágiaoktatásától. Míg az orkok és druhasszok lakta elmaradottabb területeken a tanítványok egy mester köré gyűlnek, addig a fejlett világban egész rendszer épült ki a mágusok képzésére.
A gyerekeknél a mágikus képesség nagyon különböző életkorokban mutatkozik meg, a mágusakadémiák kirendeltjei háromszor tesztelik a kamasz gyerekeket. Először tizenkét éves korban, játékos formában, majd tizennégy és végül tizenhat éves korban. Akiben ez után jelentkezik az affinitás a mágiához, annak már egy intézményben sincs esélye bekerülni. Egyszerűen túlkorosnak tartják a képzéshez, és valószínűleg egyébként is gyengébb képességekkel rendelkeznek az ilyen gyerekek az átlagnál.
Az akadémiák tizennyolc éves korig engedik, hogy a gyerekek az addigi iskolájukba járjanak, ám délutánonként kötelező egy napi négy órát igénybe vevő szakkörre járniuk, ahol megtanulják kontrollálni az erejüket és elsajátíthatnak néhány alapvarázslatot. Ez még kevés ahhoz, hogy valaki hivatásos mágus legyen, de pont elég a véletlen katasztrófák elhárításához. Ennek a képzésnek, vagy előkészítőnek a módszerei a világ különböző pontjain eltérhetnek, csak a cél egyezik meg.
Aki kijárta az előkészítőt, annak lehetősége van felvételt nyerni egy-egy nevesebb akadémiára. Ez egy egyetemi képzésnek felel meg, ahol a diákokra kemény vizsgák várnak a végén a hőn áhított fokozat megszerzésével együtt. Az alapozó és elméleti tantárgyak általában mindenkinek közösek. Itt matematikát, kémiát, természettudomány és mágiatörténetet is tanulnak a diákok, majd részben ezzel párhuzamosan mindenki a saját mágikus iskolájának megfelelően is végez tantárgyakat és gyakorlatokat.
A képzés alapvetően öt éves, mint minden egyetem, ám itt az oktatás nem ér véget este hat után. Az órák sokszor éjszakába nyúlhatnak, a mágusnövendékek pedig az arra kijelölt kollégiumokban élnek, hogy a lehető leghatékonyabban tanuljanak. A képzés végével a diák maradhat az akadémián, mint tanár, vagy kutató, tovább képezheti magát más egyetemeken, de akár megavállalatok és a hadsereg is alkalmazhatja őket.
Fokozatok
A mágusok attól függően, hogy milyen erős és milyen bonyolult mágiákat képesek használni tíz szinte osztották fel a tudományukat. A szintek jelölését mindig valamilyen közemberek számára is egyértelmű, jól látható módon oldják meg. Ezek lehetnek gyűrűk, tetoválások, vagy nyakláncra felfűzött kövek. Ezek általában területre, jellemzők, de néhány nagyobb akadémiának megvannak a saját jelei is.
A fokozat megszerzéséhez a mágus mindig visszatér az anyaintézetébe, ahol a diákéveit töltötte és a szeniorjai előtt vizsgát tesz. Ez a vizsga egy bonyolult, varázslatokból álló mintázat bemutatása, ahol a precíziónak és a hosszútávú koncentrációnak egyaránt szerepe van. Ez a harmadik szintig egy előre meghatározott formagyakorlat minden ágazatban és ezt még az akadémiai évek alatt teljesíteni kell, ahhoz, hogy végezhessenek. Utána viszont már a jelöltnek magának kell kitalálnia az újabb és újabb gyakorlatokat. Magasabb szinten (7 fölött) egy-egy ilyen vizsga akár napokig is eltarthat.