Közzétette Whitewolf, Sept 8, 2018 22:52:48 GMT 3.5
Minden történetnek van egy csúcspontja, egy katarzisa. Amikor az események lángra lobbanva végre kiteljesednek és szabadon tombol a káosz. A külső szemlélő számára ez izgalmas. Szinte tűkön ülve várják a következő eseményt.
Benne szerepelni azonban egy teljesen más dolog. Nem tudod mikor jön el az a pont, hogy hol van a katarzis és, hogy meddig tart majd. Azonban 3414-ben éreztük. Az események a csúcsára hágtak. Az előző harminc év eseményei mind egy irányba vezettek. Úgyhogy jobb lenne ha talán azokat vázlnám fel először.
A felfelé vezető lejtő
3382-3413
A világ épp kilábalt a háborúk korából. Mindenki a béke és a haladás útjára lépett. Ebben a korban jelent meg mindenhol világszerte az elektromosság és a személygépjárművek. A világ egy újfajta ipari forradalom előtt állt. Az eget többé nem a sárkányok hanem a Zeppelinek és a vadászgépek uralták. A tengeren elsüllyeszthetetlen acéltitánok indultak meg, miközben az éjszakát az elektromosság varázsolta nappallá. A mágusok háttérbe szorultak ahogy az erejüket bármelyik hétköznapi ember be tudta hozni innentől. S talán ez volt a konfliktus felszítója.
Az egyre visszaszoruló varázslók sok helyen elkezdtek küzdeni a technológia és a fejlődés ellen, hogy a monopóliumukat megtarthassák. Állandó lobbizás vette kezdetét és az első fejlődés ellenes törvények már 3382-ben létrejöttek. Ez az olyan korruptabb országoknak mint Artavina vagy Szomolánia a végzetéül szolgált. A mágia ellenes tüntetések és az illegális technológia terjedés sem szolgált elég figyelmeztetésül.
Akik viszont engedtek a fejlődésnek azok a társaikhoz képest elhúztak. Az olyan kis országok melyek egykor csak kolóniák voltak mostanra a legnagyobbakat is behozták és követelték a szeletüket a tortából. Miközben a régi idők nagyjai egy végső leszámolásra készülődtek. Így minden figura a helyére került. Mind az elhasználhatóak, mind a régi nagyok. A kérdés már csak az volt mi lesz a harc vége.
A csúcspont kapuja
Benne szerepelni azonban egy teljesen más dolog. Nem tudod mikor jön el az a pont, hogy hol van a katarzis és, hogy meddig tart majd. Azonban 3414-ben éreztük. Az események a csúcsára hágtak. Az előző harminc év eseményei mind egy irányba vezettek. Úgyhogy jobb lenne ha talán azokat vázlnám fel először.
A felfelé vezető lejtő
3382-3413
A világ épp kilábalt a háborúk korából. Mindenki a béke és a haladás útjára lépett. Ebben a korban jelent meg mindenhol világszerte az elektromosság és a személygépjárművek. A világ egy újfajta ipari forradalom előtt állt. Az eget többé nem a sárkányok hanem a Zeppelinek és a vadászgépek uralták. A tengeren elsüllyeszthetetlen acéltitánok indultak meg, miközben az éjszakát az elektromosság varázsolta nappallá. A mágusok háttérbe szorultak ahogy az erejüket bármelyik hétköznapi ember be tudta hozni innentől. S talán ez volt a konfliktus felszítója.
Az egyre visszaszoruló varázslók sok helyen elkezdtek küzdeni a technológia és a fejlődés ellen, hogy a monopóliumukat megtarthassák. Állandó lobbizás vette kezdetét és az első fejlődés ellenes törvények már 3382-ben létrejöttek. Ez az olyan korruptabb országoknak mint Artavina vagy Szomolánia a végzetéül szolgált. A mágia ellenes tüntetések és az illegális technológia terjedés sem szolgált elég figyelmeztetésül.
Akik viszont engedtek a fejlődésnek azok a társaikhoz képest elhúztak. Az olyan kis országok melyek egykor csak kolóniák voltak mostanra a legnagyobbakat is behozták és követelték a szeletüket a tortából. Miközben a régi idők nagyjai egy végső leszámolásra készülődtek. Így minden figura a helyére került. Mind az elhasználhatóak, mind a régi nagyok. A kérdés már csak az volt mi lesz a harc vége.
A csúcspont kapuja
3414.05.06
A Kwakkar sziget sosem volt egy jelentős pont a világ szemében. Az egyetlen bűne az volt, hogy túl közel feküdt Artavina partjaihoz így sokak szerint inkább tartozott ahhoz az országhoz mint az azt megszálló Domíniumhoz. Ezért 3414 ötödik hónapjának tizennegyedik hajnalán egy vadászbombázó raj zúgására kelhettek a helyi lakosok. Nem egész egy perccel a gépek érkezése után megszólaltak a légiriadót jelző szirénák és reflektorok csaptak fel az égre. Ekkor azonban már késő volt. Az II. Thiephas csatahajó lángokban állt. Az Artavinai felségjelzésű gépek bombái darabjaira szaggatták az egészet. Emellett pedig még két cirkálót küldtek a tenger fenekére és még négyet súlyosan megrongáltak ezáltal megbénítva a Domínium Galeshi flottáját és előkészítve a sziget két nappal későbbi invázióját.
Akkoriban senki sem számított igazán nagyhatótávolságú Artavinai gépekre. Az országot elmaradottnak hitték és olyannak ami még nem lábalt ki a mágus lobbi által okozott lemaradásból. Azonban a szövetségesei biztosították róla, hogy ez nem így van.
Akkoriban senki sem számított igazán nagyhatótávolságú Artavinai gépekre. Az országot elmaradottnak hitték és olyannak ami még nem lábalt ki a mágus lobbi által okozott lemaradásból. Azonban a szövetségesei biztosították róla, hogy ez nem így van.
Az incidenshez tartozik továbbá, hogy az Artavinai légierő több állítólag civil Zeppelint is lelőtt amelyek szerintük fel voltak fegyverezve. Ezeken a gépeken többszáz menekülő utas tartózkodott. Senki sem élte túl közülük.
A tetőzés
3414.05.08-3417
Ezután sorra csatlakoztak be mindkét oldalon az országok. Az Domínium és a kolóniái kezdetben egyedül vették fel a harcot a Koalíció erőivel. Ezek az államok főként Toreiket, Hjaszont és Brecíliát foglalták magukba. Ők mind rögtön a kisebb szomszédaik lerohanásába kezdtek akiket a Domínium nem tudott igazán kisegíteni. Miközben számtalan helyen mértek taktikai csapásokat a különböző Domínium béli flottákra. A háború korai szakasza volt ez ami főleg apró tengeri csatározásokból, gyenge országok lerohanásából és egymás felméréséből állt négy különböző fronton. Az első a Toreik és a Domínium közötti "Sziget ugrálás" volt mely során az Ankhiterrim tenger apró kis szigeteiért és zátonyaiért folyt az állandó tengeri küzdelem. Sokkal északabbra hasonló harcok folytak Hjaszon partjainál, akik a dzsungel mélyén is előretörtek sorra bedarálva a kis államokat maguk előtt. Ugyanazon a kontinensen Artavina erői megszállták Trinibant és Klomdakot és tömeges mészárlásokat hajtottak végre több helyen, hogy erőt demonstráljanak. Eközben Brecília Summerilen sokkalta szofisztikáltabban de végső soron katonai erővel szállta meg a szomszédait, azonban nehezebb dolga volt mint a szövetségeseinek mivel az övéhez képest egyenlő erőkkel találta szemben magát.
3417-re a háború lassan beállni látszott. Úgy nézett ki, hogy szinte csak Toreik tud előre törni mivel ők már a Domínium anyaföldjének az inváziójához készülődtek. Azonban úgy nézett ki, hogy ezt a harcot az nyeri meg aki több szövetségest tud a saját oldalára állítani.
Lavina
3417-3419
"Partraszállás", "Ellenség a kapuknál","Eljöttek a szürkék". Hirdetik az újságok Domínium szerte. Toreik nehézpáncélosai megérkeztek. Szupernehéz harckocsik dübörögnek el az idill Angtiri villák mellett. A fény lovagjai harcolnak Belton utcáin. Nem ritkán láthatunk tüzérség által elpusztított városnegyedeket, vagy szélvarázslókat ahogy szembeszállnak a repülőkkel.
Közben az egykori Szomolánia immáron, A szindikátusként áll fel a polgárháborúból. A káoszban a gyenge szomszédai elpusztítására készül. Aicrivel inváziója a cél. Az esélyt meglátván a Hjaszoni császár úgy dönt, hogy egy új szövetséges érdekében megelőző csapást mér az Anarchoszindikalistákra. Ez a Hófelhő hadművelet. Sokan a háború fordulóponjaként tartják számon bár eleinte úgy látszott, hogy a Hjaszoniak elérik a céljukat. De mindössze kilenc hónap alatt, a Szindikátus összeszedte magát és a tengerbe szorította az inváziós haderőt. Ezután pedig délre indult, hogy rendbe tegye Toreiket és az oldalára állt Summerili államokat. Ezutóbbiak közül sokat be is kebelezett.
Szabadesés
3419-3421
Az egyre gyorsuló lefelé száguldás a csúcsról elérte a maga katarzisát. Mindenki elkezdte unni a háborút. Azonban senki sem lépett ki belőle. Mindenki ott állt és szemlélte amíg egy golyó el nem kaszálta. Hosszú ideig tartott míg Toreik kifogyott a felhalmozott készleteiből és az emberanyagból így visszafordult, majd elesett. Nem sokkal utána következett Brecília melynek az erdei lángokban állva buktak el, ahogy azokat napalmal szántották fel. Hjaszon a belviszályban bukott el és dőlt a saját kardjába csak, hogy később egy még véresebb diktatúra folytsa meg a népét. Így az utolsó az maradt aki az egészet elkezdte. Artavina. Mindenkitől messze. Akár még évekig nyújthatta volna a háborút hiszen készletei és hadserege alig szenvedtek valamit a harcok során.
Így érkezett az első Nukleáris csapás. Akara, nyolcszázezer lakos és egyetlen bomba. Megszámlálhatatlan mennyiségű űldozat egyetlen szempillantás alatt. Ekkor már nem volt miért tovább harcolni. A háború véget ért. Bár sokan azt mondják, hogy ez csak egy hosszú fegyverszünet. Nos, majd elválik, hogy tanultunk-e a hibáinkból.
Így érkezett az első Nukleáris csapás. Akara, nyolcszázezer lakos és egyetlen bomba. Megszámlálhatatlan mennyiségű űldozat egyetlen szempillantás alatt. Ekkor már nem volt miért tovább harcolni. A háború véget ért. Bár sokan azt mondják, hogy ez csak egy hosszú fegyverszünet. Nos, majd elválik, hogy tanultunk-e a hibáinkból.
Landolás
3421.05.05
